Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye újjászervezése, a megyei közigazgatás fejlődése, jellemzői
felétől folyamatosan valósult meg. Tolnában már 1732-től megyei orvos dolgozott. 1780-ra elvileg minden járásban működnie kellett egy-egy seborvosnak és bábának, ezzel szemben három vármegye egyáltalán nem alkalmazott felcsert, 17 pedig szülésznőt. Az orvosok helyenként magánpraxist is folytathattak, így fizetéseik között jelentős eltérés mutatkozott. A vármegyei egészségügyi személyzetet 1775-ben Zalában két gyógyszerésszel egészítették ki, akik rendes fizetést a házipénztárból kaptak. A földterület nagyságának pontos felmérése, folyószabályozás, utak, hidak karbantartása, mocsárlecsapolás lett a geometra feladata. 1780 körül hat vármegyének nem volt földmérője, Békés, Csanád és Csongrád megye pedig közösen alkalmazott egy geometrát. A gazdasági szakigazgatás speciális feladatokkal megbízott tisztviselője volt a nyolc vármegyében felfogadott selyemtermelési felügyelő és négy gyakornok. Békésben 1770-ben létesítették a gyulai epreskertet, ahol a 15 forinttal honorált eperfakertész munkálkodott. Szeder- vagy eperkertész Békésen kívül további hat megyében működött. A lótenyésztés ügyét mozdította elő az istállómester és a ménesfelügyelő, 14 vármegye rajtuk kívül még lovászt is fizetett. Egy-egy megyében egyedi megbízásnak tett eleget a magtáros, kocsis, útkövező, a rabok péknője (pistrix captivorum), hídgondnok vagy a levélhordó. A kéményseprő helyenként már tűzrendészeti tevékenységet is folytatott, jellemző módon azonban még nem hatósági személynek számított, hanem csak mesterembernek. Békésben, Komáromban és Túróéban kovács is dolgozott. A személyi állomány a XVIII. század végén egy közepes nagyságú vármegyében egy főispán, két alispán, egy-egy főadószedő, számvevő, főjegyző, főügyész, két-két aljegyző és alügyész, továbbá orvos, levéltárnok és földmérő, a járásokban egy főszolgabíró, két vagy több alszolgabíró és esküdt, aladószedő, seborvos, bába és két commissarius működött. Néhol a megyei katonaság hadnagyát is a tisztikarba számították. Békés vármegye 1780- ban a központi tisztikar, a járási tisztviselők, a szakalkalmazottak és a szolgaszemélyzet együttes beszámításával 43 fős apparátust foglalkoztatott.84 II. József ambuláns vármegyei közigazgatás megreformálása irányuló intézkedései 1785-1786 folyamán gyökeres változást eredményeztek, gyakorlatilag felszámolta a megyei autonómiát. Több megye összevonásával az országot tíz, királyi biztosok irányította kerületre tagolták, a főispáni méltóság megszűnt, az alispán kinevezett hivatalnokká vált. A megyét végrehajtó szervvé minősítették, igazságszolgáltató szerepétől is megfosztották. A kalapos király intézkedései Békés vármegyét is érzékenyen érintették, először a nagyváradi kerületbe tagolták, majd Szegvár székhellyel Csanád és Csongrád megyével egyesítették (40828/1785. december 27., 16615/1786. április 11. sz. helytartótanácsi rendelet).85 Az új közigazgatási rendszerről, gyakorlatba való átültetéséről Teleki Sámuel révén is tájékoztatást kapott a megye.86 Az utolsó II. József-korabeli nemesi közgyűlés 1786. május 27-én ült össze. Békés-Csanád-Csongrád egyesített vármegyék alakuló ülését 1786. június 1-jén Szegváron tartották. Az egyesített megyék alispáni posztját a korábbi békési vice comes, Angyal József töltötte be négy éven át. II. József halálát követően döntés született a vármegyei autonómia helyreállításáról, s Csanádhoz, Csongrádhoz hasonlóan Békés is önállósult (19709/1790. július 21. sz. helytartótanácsi rendelet).87 A helytartótanácshoz intézett 1790. július 5-i Békés vármegyei feliratra - az esküdti, raktári biztosi fizetés 150 forintra való felemelése ügyében - a helytartótanács (27101/1790. november 2.) további rendelkezésig az 1785. évi létszám és fizetési viszonyok megtartására adott utasítást. 84 Horváth, 1974. 152. p.; Hajdú, 1982. 27-31., 35-36., 486-501. p.; Kapiller, 2000. 56. p.; Karácsonyi, 1. köt., 1896. 446. p.; Hudi, 2001. 128-129. p. 85 Kgy. ir. 39/1786,121/1786, 403/1786, 541/1786, sz. n./1786; jkv. fog. 36-62/1786, 403/1786, 541/1786; Hajdú, 1983. passim; Karácsonyi, 1. köt., 1896. 354-355. p.; Barta, 2001. 56-57. p.; Hajdú, 1974. 183-276. p. 86 Kgy. ir. 228-229/1785, 416/1785, 418-421/1785,447/1785; jkv. fog. 228-231/1785, 442-456/1785. 87 Kgy. ir. 1519/1790; jkv. fog. 1065-1068/1790, 1519/1790; Szántay, 2005. 34
