Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye újjászervezése, a megyei közigazgatás fejlődése, jellemzői
A rendek újabb feliratukban közölték, a közigazgatás zavartalan működtetése érdekében a legutóbbi tisztújítás alkalmával a tisztikart már egy-egy alszolgabíróval, esküdttel és kancellistával gyarapították.88 A közigazgatási gépezet egyre olajozottabban működött, a tisztségviselők feladat- és hatásköre differenciálódott, a főügyész alatt már alügyész dolgozott, külön levéltárnoki posztot létesítettek, s 1818-tól a másodalispáni méltóságot is helyreállították. Az adóigazgatás sokasodó feladatait 1790-től a fő- és alpénztárnok között osztották meg. A köz- és kisgyűlések, valamint a törvényszékek zavartalan működését az 1800-ban állandósított két fizetéses táblabírói poszttól remélték. A közbiztonság és a bűnüldözés irányítását járásonként a csendbiztosokra bízták, akik persecutoraikkal eredményesen léptek fel a pusztákon meghúzódó bűnözőkkel szemben. A korszak végére a járási felosztást is racionalizálták, a járásokhoz tartozó településeket módosították, kialakítva a központi szolgabírói állást. Járási szinten az egészségügyi szaktisztviselők (seborvos, bába) száma is megemelkedett, az ár- és belvízrendezési munkálatok irányítását a vízi és úti biztosra bízták. 1790-ben a Békés vármegyei rendek a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek magyar nyelven történő vezetéséről határoztak, 1836-tól magyar köriratú pecsétet használtak. Az 1790-es évekre felépült vármegyeházának köszönhetően a megye mindinkább függetlenedett az uradalomtól (bár gyakran még az 1840-es években is „cseléd megyének” nevezték Békést a szomszédos törvényhatóságok89) . 1837-ben az addig a megszüntetett kisgyűlések elé vitt tárgyakat az ügymenet gyorsítása érdekében alispáni úton intézték, az alispáni feladatok szerteágazóbbá váltak, az évi irattermés a korábbi háromszorosa lett, a későbbiekben pedig megötszöröződött.90 A megoldásra váró, tömegessé vált feladatok kivizsgálása, jelentések bevárása, kiértékelése ezután fokozott terhet rótt az első alispáni méltóság mindenkori viselőjére. A munkájára igényes, elkötelezett Novák Antal személyisége volt a garancia az új rendszer működőképességére, a szakszerűség érvényre juttatására. Novák volt az, aki a legjelentéktelenebbnek tűnő ügyet is minuciózus gonddal vizsgált meg, s hasonló ügyszeretetei és alaposságot várt el valamennyi beosztottjától.91 A szabadságharc idején a megyei közgyűlést az 1848 májusában megalakult Állandó Bizottmány váltotta fel, ennek tisztviselőkara azonban változatlan összetételű maradt. A régi vezetés egy év múltán, 1849. június 4-én mondott le, a személyzet „felfrissítésére” a június 11-én megtartott közgyűlésen került sor. A legtöbb posztra itt már új ember került.92 88 Jkv. fog. 1388/1790, 1737-1738/1790, 1912/1790; kgy. ir. 1388/1790. A 6394/1791. ápr. 19-i, 9475/1791. máj. 31-i helytartótanácsi rendelet a vármegyei fizetési viszonyokat, a tisztviselői létszámot ugyancsak az 1784- 1785. katonai év első felének megfelelően állapította meg. Jkv. fog. 1969/1790; kgy. ir. 1523/1790, 1969/1790, 550/1791,698/1791. 89 Völgyesi, 2002. 62. p. 90 Míg 1836-ban 210 ügyet intézett az első alispán, addig 1837-ben 701, 1838-ban már 1032 iratot iktattak jegyzőkönyvébe. BML IV. A. 4. a. 1836-1838. évi jkv. 91 Völgyesi, 2002. 203-204., 206. p. 92 Bálint, 1974. 54. p. 35
