Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés - Békés megye archontológiája
■ A KUTATÁS EREDMÉNYEI Jelen összeállítás 1715-1848-ig veszi számba a Békés vármegyei tisztikar tagjait (fő- és alispán, helyettes- és másodalispán, fő- és első aljegyző, másodaljegyző és levéltárnok, fő- és alügyész, fő- és alszolgabíró, esküdt, fő- és aladószedő, számvevő, raktári biztos, vízi és úti biztos, fizetéses táblabíró, kancellista), a szegődményes (fő- és seborvos, baromorvos, bába, földmérő, selyemtenyésztő inspector, lótenyésztési felügyelő) és tiszteletbeli tisztviselő (alispán, aljegyző, alügyész, esküdt, számvevő, írnok, fő- és seborvos, mérnök), a szolgaszemélyzet tagjait (csendbiztos, tömlöctartó, őrmester, vármegyei katona, levélhordó lovas katona, persecutor, tiszti hajdú, földmérő melletti hajdú, raktári biztos hajdúja, főispán katonája, tömlöchajdú, lovászmester, lovász, hóhér, kéményseprő, kertész), valamint a kancelláriai diurnisták, gyakornokok és kiadók, az országgyűlési követek melletti írnokok, az ágensek, az országgyűlési követek, végül a táblabírák név- és idősorát. A tisztviselők, szaktisztviselők és a szolgaszemélyzet létszáma a vizsgált 133 esztendő alatt tetemesen megnövekedett: a török hódoltság után 7 fővel újjászerveződő Békés vármegyét a XVIII. század közepén már több mint háromszor nagyobb apparátus működtette, a század végére a létszám meghétszereződött, a rendi korszak utolsó évében, 1848-ban a teljes megyei személyzet tizenháromszorosán haladta meg az 1715. évit. Év Tisztviselők Szaktisztviselők Szolgaszemélyzet Összesen 1715 77 1725 55 10 1735 9 1 6 16 1744 10 1 14 25 1755 10 1 12 23 1765 11 1 14 26 1775 13 4 13 30 1785 15 6 19 40 1793 19 8 20 47 1816 23 11 51 85 1825 24 13 52 89 1835 25 15 55 95 1841 27 15 57 99 1848 30 15 47 92 A Békés vármegyei tisztviselők, szaktisztviselők, szolgaszemélyzet létszámának változása az adószedői fizetési elszámolások alapján (1715-1848) Békés vármegyében 1715-1848 között - a fő- és alispáni, fő- és aljegyzői, másodaljegyzői és levéltárnoki, fő- és alügyészi, fő- és alszolgabírói, esküdti, fő- és alpénztárnoki, számvevői, valamint a fizetéses táblabírói posztokat figyelembe véve - 123 család 158 tagja viselt hivatalt. Az archontológiai adatsor és a prozopográfiai összeállítás alapján vizsgálható a tisztviselők felekezeti megoszlása, átlagéletkora a hivatalba lépés idején, adott állásban eltöltött átlagos szolgálati ideje, a ranglétrán való előrejutás iránya és intenzitása. Az ösz- szes família 78%-a (97 család) csak egy tisztviselőt adott a teljes vizsgált időszak alatt, húsz család (16%) kettő, hét család (6%) három hivatalviselővel szerepelt.59 A két tisztségviselőt 59 A 123 családból álló minta 16%-át alkotó, két tisztségviselőt adó család: Almássy, Beliczey, Bogyó, Csík, Csupor, Farkas, Harruckern, Horváth, Kálló, Károlyi, Kis, Lengyel, Muraközy, Névery, Omaszta, Placsintár, Szombathelyi, Teleki, Virágos, Zichy. Három tisztségviselő került ki (a teljes minta 6%-a) hét családból: Lehoczky, Orbán, Paulovitz, Stummer (Terényi), Thorma, Tomcsányi, Vidovich. 22
