Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés - Megyei archontológiai kutatások (kutatási irányok, módszerek)
méltóságviselői kört mutatta be Somogy, majd Turóc vármegye vonatkozásában, 1526-ig bezárólag. A szerző szerint az alispáni névsorok összeállításához a Diplomatikai Levéltár- és Fényképgyűjtemény anyagához készült oklevélkibocsátók szerinti mutatók használhatók fel a legeredményesebben. A tapasztalat azt igazolta, hogy ezekből a forrásokból az esetek nagy részében a szolgabírák személye is megállapítható.21 Engel Pál további kutatásokra ösztönző Magyarország világi archontológiája 1301- 1457 című kötete a legújabb eredményeket ismertette. Viszonylag megbízható alapot kívánt nyújtani, ami azután - igény szerint - további adatokkal is kiegészíthető. Gondosan járt el az egyes személyek egyértelmű azonosításakor, amikor - a genealógia fontosságát kiemelve - ezt a problémát egy-egy családba való besorolással oldotta meg. Felsorakoztatta az ország báróit, főpapjait, a kancelláriák vezetőit, az ispánokat, ezek helyetteseit. Hasonlóképpen végigkövette a várnagyokat, várkapitányokat, várbiztosokat, de a királyi, királynéi, hercegi aula tagjait is. Gyűjtését az országnagyok, előkelők, megyei követek közlésével zárta.22 Az 1970-es évekre ismét felértékelődtek az archontológiai kutatások eredményei. Benda Kálmán fogalmazta meg egy olyan kézikönyvjellegű magyar archontológia iránti igényt, amely a királyi udvar, az egyházak, a kormányzat mellett a megyék, városok főbb méltóság- és tisztviselőit is felölelné, mind a feudális, mind a polgári korban. A munkálatok összefogása a Magyar Országos Levéltár égisze alatt tűnt a legkézenfekvőbbnek. A terv megvalósulása esetén a történelmi múlt kutatói kétségkívül nélkülözhetetlen segédeszköz birtokába jutottak volna.23 Alig egy évtizeddel később felmerült annak a lehetősége, hogy az együttműködés egy szűkebb területen, a megyei archontológiák vonatkozásában realizálódjon. Az elgondolás Fallenbüchl Zoltán24 nevéhez fűződik, aki az Országos Széchényi Könyvtár jóváhagyásával 1983-1984-ben körkérdést intézett a megyei levéltárakhoz. Elsősorban arra várt választ, hogy rendelkeznek-e az intézmények az 1686-1825 közti időszakban olyan egykorú vagy újabb segédlettel, amelyből kiderül a tisztviselők neve, hivatalba lépésük és kiválásuk időpontja. Az érintett tárgykörben megjelent publikációk jegyzékét is bekérte, végül rákérdezett arra is, hogy a levéltárosok közül foglalkozik-e valaki megyei méltóságsorok összeállításával. A beérkezett válaszok elemzéséből kitűnt, milyen éles a különbség az ország nyugati-középső és keleti része között. Az esetek nagy részében inkább a dunántúli megyék mutattak hajlandóságot arra, hogy egy központilag koordinált megyei archontológiai feltárásban a rájuk eső kutatást elvégezzék. Érdekes módon a munkát megkönnyítő segédletek és szakirodalmi jegyzékek is zömmel itt álltak rendelkezésre. A biztató lehetőségek ellenére az országos szintű kooperáció elmaradt, mivel a kezdeményező Fallenbüchlnek ekkor nem volt módja az ügy előmozdítására, megszervezésére. A próbálkozás mindenképpen példaértékű - még ha nem is hozott kézzelfogható eredményt -, amennyiben ösztönzően hatott az elkövetkező időszak publikációira.25 Az 1980-as évektől sorra jelentek meg közigazgatás-történeti kutatásokhoz kapcsolódó - elsősorban dunántúli megyékre vonatkozó - archontológiai adatsorok. Baranya, Csanád, Fejér, Győr, Sopron, Veszprém vármegye XVII-XIX. századi tisztikarának története különösen jól feltárt,26 s a kora újkori nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek forráskiadásának és a levéltári 21 Borsa, 1989. 199-218. p.; uő„ 1980. 45-48. p. 22 Engel 1. köt., 1996. XXV., XXVII-XXVIII. p. 23 Székely, 1979. 489. p. 24 Fallenbüchl Zoltán demográfiai, térképtudományi kutatásokat folytatott, vizsgálta az 1738-1739. évi országos diákösszeírást, a diákság XVIII. századi megélhetési viszonyait és a középfokú oktatás jellemzőit. Életművén belül kitüntetett helyet foglalt el az archontológia (XVII-XVIII. századi állami tisztségviselők, kamarai alkalmazottak, a sóügy hivatalnoksága, harmincadvámosok) és a szorosan hozzákapcsolódó témák (tiszticímtárak története, 1600-1790 közötti nyugdíjazás kérdésköre). Fallenbüchl, 2003. 5-29. p. 25 Fallenbüchl, 1990.14-15. p. 26 Baranya megye-. Ódor, 1995.; uő., 1997.; uő., 2007.; Nagy, 2007. Csanád megye: Gilicze-Vígh, 1986.; Dunai, 1986.; Tóth., G., 1986.; Géczi, 1986.; Pap, 2000. Fejér megye: Erdős, 1987.; uő., 2002.; Farkas, 2000.; uő., 2001. Győr megye: Czech, 1827.; Gecsényi, 1988.; Dominkovits, 1991.; uő., 2000. Sopron megye: Dominkovits, 1994.; uő., 1996.; uő., 1999.; uő., 2000.; uő., 2002.; uő., 2005.; Hiller, 2000. Veszprém megye: Hudi, 1987.; uő., 1993.; uő., 14
