Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

IV. Igények és lehetőségek a gazdaságban a 19. század első felében - 1. A népességszám alakulása

Ha az 1828-as és az 1851-ben megjelent adatokat összehasonlítjuk, látható, hogy a lakosság kb. 20%-kai nőtt Arad megye érintett településein (48 013ról 57 526-ra). Jelentős gyarapodás volt a kisjenői uradalom több községében (például Csintye (880-ról 1420-ra), Feketegyarmat (885-ről 132l-re), Miske (1237-ről 1896-ra), Nadab (1347-ről 1754-re), valamint Sikló mezővárosban (2224-ről 2625-re), ezenkívül Apátiban (Ditrich-birtok, 1540-ről 3022-re), Gyulavarsándon (Névery-birtok, 1553-ról 2276-ra), Kerülősön (Nemeskéri Kiss-birtok, 1227-ről 1710-re).Valamelyest csökkent a népesség a kisjenői uradalmi központban (1739-ről 156l-re) és az említett Zarándon is (2827-ről 2155-re). Békés megye lakossága 1785 és 1828 között csaknem kétszeresére nőtt (63 289-ről 118 488-ra). Meghaladta az átlagot Csaba, Endrőd, Gyulavári, Szeghalom, Vésztő gyarapodása. Jelentős volt a lakott puszták száma is, amelyek egy része a 19. század folyamán községgé fejlődött (Csorvás, Bucsa, Kígyós). 1828 és 1851 között a növekedés csak 8% volt, ami azzal is magyarázható, hogy - mint jeleztük - a második statisztikában a puszták nem szerepelnek. A községek és mezővárosok lakossága - Gyulavári és Mezőberény kivételével - mindenütt nőtt, leginkább Kétegyházán (3163-ról 4843-ra), Vésztőn (3286-ról 4020-ra), Gyulán (13 751-ről 16 000-ra) volt szembeszökő a fejlődés. Mezővárosi kiváltsággal Békés, Füzesgyarmat, Gyula és Szarvas rendelkezett, a szintén gyarapodó Csaba lakói azonban falusi jobbágysorban éltek. Bihar megye ártéri településein kb. 30%-os volt a növekedés átlaga az első népszámlálás és 1828 között (92 953-ról 121 718-ra). Az eredetileg is népesebb, jó adottságokkal rendelkező települések növekedtek leginkább (Bakonszeg, Dancsháza, Darvas, Kaba, Kötegyán, Nagybajom, Szakái, Udvari) és a kisebb létszámúak népessége csökkent (Bojt, Csökmő, Feketetóti, Feketebátor, Inánd, Jákóhodos, Madarász, Méhkerék, Nyüved,Tépe,Vizesgyán stb.). Mezővárosi rangot Cséffa, Erdiószeg, Derecske, Feketetóti, Nagybajom, Nagyszalonta, Püspöki, Sarkad szerzett, köztük Cséffán és Feketetótiban csökkent, másutt növekedett a lakosság. 1828 és 1851 között 26%>-os volt Biharban az átlagos növekedés (121 718ról 147 35l-re). A puszták adatai 1851-ben itt is hiányoznak, de ez nem befolyásolja jelentősen az általános képet. A növekedés azt jelenti, hogy még voltak a fejlődésnek tartalékai az adott területen. Érdemes megfigyelni, hogy azokon a településeken volt növekedés, ahol a 19. század első évtizedeiben csökkent a lakosság, és ott volt csökkenés, ahol a korábbi évtizedekben növekedett. (Például csökkent 1828-1851 között: Bakonszeg, Dancsháza, Okány, Szakái, növekedett ebben az időszakban: Bojt, Csökmő, Esztár, Madarász, Szalárd, Szentpéterszeg stb.) Az általunk részletesebben vizsgált derecskéi uradalomban hasonló módon összetett a kép: az átlagosnál jobban növekedett a vízborításnak kitett Báránd (3270-ről 4089-re), Berettyóújfalu (4720-ról 5000-re), Gáborján (556-ról 1356-ra), Kornádi (2093-ról 2700-ra), Méhkerék (942-ről 1463-ra), Nagybajom (3156-ról 3895-re) lakossága, alig volt változás a már korábban is népes Kábán, Derecskén, Zsadányban, csökkenés kö-