Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

IV. Igények és lehetőségek a gazdaságban a 19. század első felében - 1. A népességszám alakulása

IV. IGÉNYEK ES LEHETŐSÉGEK A GAZDASÁGBAN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 1. A népességszám alakulása A 18. század végén a Körös- és Berettyó-völgy lakóinak számát a II. József-féle népszámlálás alapján vizsgáltuk. Sajnos a későbbi időszakból hasonló pontos forrásanyag nem áll rendelkezésre, de a meglévők alapján bizonyos összehasonlításra így is lehetőség van. Egyik forrásunk Ludovicus Nagy Notitiája,

129 másik pedig Fényes Elek gyűjtése, amely községsoros bontásban 1851ben jelent meg.

130 Mindkét szerző az egyházi összeírásokat, illetve azok összesítőit használta forrásnak, így adatsoraik a vallási összetételre vonatkozó információkat is tartalmaznak. Fényes Elek országleírása ezen túlmenően a határ nagyságáról, a határhasználatról, az úrbéres és uradalmi földek arányáról is közöl adatokat. Mint láttuk, az első magyarországi népszámlálás anyaga Arad megyéből nem hozzáférhető, így csak az egyéb településeket tudjuk összehasonlítani Ludovicus Nagy statisztikájával. A 19. század elejére a települések jogi státusa tisztázódott: a falvak mellett nőtt a mezővárosok száma, sőt a gazdálkodás átalakulásával a puszták egy részén is kis számú, de többé-kevésbé állandó lakosság élt. Ludovicus Nagy összesítésében - helyenként a népességszám megjelölésével - szerepelnek a puszták is. A IV számú mellékletben a lakott pusztákat feltüntettük, éspedig - ahogy arról a bevezetőben szó volt - azon települések után, ahová a községek kiegyezést követő rendezésekor csatolták őket. Fényes Elek országleírása szintén bemutatja a pusztákat is, azonban nem közöl népességszámot. Arad megyében 1828-ban a mezővárosok közé Borosjenő, Kisjenő, Sikló és Zaránd tartozott. Borosjenő, mint régi mezőváros, fontos szerepet kapott a 16. században, a törökkel folytatott küzdelemben, de a 19. század elején már nem volt jelentős település. Kisjenő, mint jeleztük, uradalmi központ volt, és a kisjenői uradalomhoz tartozott a jó adottságokkal rendelkező, Malomcsatorna mellett épült Sikló is. A negyedik mezőváros, a szintén a Malomcsatorna mellé épült Zaránd már kevésbé volt fejlődőképes. Birtokosának családja kihalt, a területet a kamara kapta meg, majd eladta Gyulay Ferencnek. A kamarai időszakban elcsatolták két pusztáját: a 2400 holdas Liget pusztát, és az erdővel borított, 1000 holdas Harkályt. 1818-ban - Ludovicus Nagy statisztikája szerint - egyetlen lakott puszta volt az ártéri területen, az Elek melletti Kakucs, amely azonban Elekkel szemben nem volt része a Harruckern-örökös Wenckheim-uradalomnak. 129 Nagy, 1828. 130 Fényes, 1851.