Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)
II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 2. Statisztika a 18. század elejéről
100 négyszögöl területről gyűjtöttek szénát. 33 1720-ig a 27 ártéri községben 1599 kat. holdra nőtt a szántók, 86l-re a rétek területe. 1720-ban már összesen négy kat. hold szőlő is volt Újfazekasvarsánd és Borosjenő határában. Mint az I. számú mellékletből látszik, Békés, Bihar és Szabolcs megye érintett településein 1715-ben 1718 családfő élt, akiknek száma 1720-ban már 3646 volt. Békés megyében kétszeres a növekedés. 1715-ben még nem szerepelt Csaba, Gyoma, Gyulavári, Köröstarcsa, amelyeket 1720-ban már népes községként írtak össze. Biharban 1168-ról 2573-ra emelkedett a családok száma. 1720-ban új településként szerepelt Árpád, Csökmő, Darvas, Feketetóti, Hlye, Vizesgyán. Néhány, már 1715-ben is népes községnél 1720-ig jelentős emelkedéssel találkozunk. Például Berekböszörményben 20-ról 106-ra, Derecskén 42-ről 140-re, Nagyszalontán 17-ről 137-re, Kismarján 21-ről 84-re nőtt a családfők száma. Szabolcs megye körösi ártérbe tartozó települései közül Nádudvaron, Szováton, Püspökladányban, Mezőtúron 1715-ben viszonylag nagyszámú lakos élt, de a családok számát illetően csak Mezőtúron volt 1720-ig jelentősebb változás. A szántók leginkább Békés megye széles határú településein növekedtek. Itt nem volt szükség irtásokra, hiszen volt a határban elegendő, művelhető szabad terület. Ugyanez mondható el a rétekről is, amelyek területe csaknem nyolcszorosára nőtt. Szőlővel ekkor még csak Gyulán találkozunk. Biharban a szántók mindössze 68%-kal nőttek, de több mint kétszeresére emelkedett a rétek területe. Jelentősebb irtás az újonnan települt Árpádon volt, 178 p. m., ami itt a szántók nyolcszorosát tette ki. E községben az erdők, bozótok kiirtása feltétele volt a lakosság beköltözésének. Jelentősen növekedtek a rétek Berettyóújfalun, Kábán, Komádiban, Sarkadon, Szerepen, Körösszegen Madarászon viszont csökkenéssel találkozunk. 1715-ben jelentősebb szőlőterület Erdiószegen, Szalárdon, Vajdán, kisebb Félegyházán, Oláhszentmiklóson volt, 1720-ban Erdiószegen, Sarkadon, Szalárdon, Vajdán nagyobb, Berettyóújfalun, Hencidán kisebb szőlőterületeket írtak össze. Az ingadozás a termelés bizonytalanságára utal. 34 1715-ben a földművelésre gyakran az első foglalás volt jellemző. Az összeírok olykor említették, hogy a földterületekhez képest gyér a lakosság, aki beköltözik, annak nincs állata, nincs mivel a földet megművelni. Bihar megye egyes településein azt is megjegyezték, hogy a föld megművelése csupán a magasabban fekvő részeken, vagy erdőkben épült házak körül kialakított kertek megmunkálásából állt. Például a Sárrét mocsaraiban fekvő Komádiban csak kendert ültettek a kertekben, a határ legfeljebb legelőként szolgált, a szántásvetés a pusztákra maradt. Hasonló volt a helyzet Nagyszalontán is, ahol a ha33 Gallacz, 1896. 518-519. p. A szerző a p. m.-t (p. k.-t) 1200 négyszögölnek, a kaszást 800 négyszögölnek számította. A szántóknak csak 2/3 részét vette figyelembe, mert szerinte a megyében mindenütt háromnyomásos gazdálkodás folyt, és az összeírok nemcsak a bevetett területet, hanem az ugart is feltüntették. 34 Acsády, 1896. 31-41. p.
