Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 2. Statisztika a 18. század elejéről

tárban szintén nem alakítottak ki szántókat, hanem csak egyes bérelt pusztákon (például: Vásári, Marcelháza, Keszi, Kölesér, Barnó stb.).

35 Mint a későbbiekben látni fogjuk, egy sor bihari településen ismerték már a nyomásos gazdálkodást is, ami 1720-ra egyre inkább elterjedt. Békés megyében, ahol 1720-ban már jelentős területeket tettek ki a szántók, az összeírok a föld termékenységéről, ugyanakkor már az árvizek veszélyeiről is beszámoltak. A földek sehol sem voltak telkekre osztva, mindenki szabadon foglalhatott. Általában két mezőt alakítottak ki a határban, a két nyomásnak megfelelően, Gyulán pedig már három nyomás volt. Itt a termékeny föld az őszi búzából hatszoros, a tavasziból négyszeres termést hozott. Legelőjük nem volt elegendő, ezért állataikat az uradalmi pusztákon tartották. A doboziak Mezőmegyer pusztát bérelték. Területüket a három Körös öntözte, a kövér réteken viszont egy kaszás munkája után két szekér szénát lehetett nyerni. Mezőmegyer pusztán a csabaiak is érdekeltek voltak, és béreltek itt területet Gerla község lakói is. A csabaiak őszit és tavaszit egyaránt vetettek, az elvetett mag hatszoros, illetve négyszeres termést hozott. A rét zömmel jó minőségű, kisebb részben sással kevert szénát adott. Gyulaváriban a szántót az árvíz fenyegette, így őszi búzát kockázatos volt vetni. A vésztőiek Mágor pusztát bérelték, a szántó és a rét e határban elegendő volt, a legelő árvíztől veszélyeztetett. Körösladányban a föld - hasonlóképpen - ősziből hatszoros, tavasziból négyszeres termést adott, a réten azonban egy kaszás után csak egy szekér szénát lehetett nyerni. Hasonló volt a szénatermés Köröstarcsa rétjein is.

36 Mint láttuk, a puszták jelentős szerepet játszottak a települések és az uradalmak gazdálkodásában. 1715/1720-ban a Körös- és Berettyó-völgyben az összeírok 61 pusztát soroltak fel. Ezek egy része községgé vált (Mezőmegyer, Mezőberény, Szakái, Nagyrábé, Marciháza stb.), más részük azonban még a 19-20. század fordulóján is puszta volt (Mágor, Fancsika, Bábocka, Gyanta, Vátyon, Mácsa stb.). 1715/1720-ban község volt viszont Gerla, amely később puszta lett. A puszták hasznosításának több módja volt. A legáltalánosabb, hogy a területeket a környező települések lakosai bérelték, akik elsősorban legelőként használták azokat. A bérlők általában meghatározott összeget adtak a legelőkért, ha szántókat alakítottak ki, a bérleti díjnál több pénzzel vagy termény szolgáltatással tartoztak. A pusztai szántó-vető gazdálkodás különösen olyan településeken volt fontos, ahol a határban nem volt földművelésre alkalmas terület. Békés megyében gyakori volt, hogy a legelőket nem falusi lakosok, hanem marhakereskedők bérelték, akik az állatokat Erdélyben olcsón felvásárolták, majd felhizlalva a gazdag legelőkön, lábon elhajtották, és a vásárokon eladták azokat. Ez a hasznosítás még a török kori, 16-17. századi gazdálkodás tovább35 Papp, 1998. 75. p. 36 MOL Mikrofilmtár 3141. doboz