Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

I. Bevezetés - 4. Az ártéri települések

A tervszerű szabályozási munkák végrehajtására már 1850-től társulatok alakultak. A munka összetettsége miatt évtizedes viták voltak a szervezetek között az illetékességi területek elhatárolása, az árterek nagysága körül. 1850-ben kö­zös Körös Szabályozási Társulat alakult, majd még abban az évtizedben hat egységre bomlott: az Arad Megyei, Alsó-Fehér Körösi, a Fekete- és Sebes-Kö­rösön illetékes Nagyszalontai, Berettyó Szabályozó, valamint a folyók alsó sza­kaszán működő Ivánfenéki és Hosszúfoki Társulatokra. Az 1879. és 1881. évi árvizek tapasztalatain okulva a Közmunka- és Köz­lekedésügyi Minisztérium az erők koncentrálása érdekében elrendelte a társu­latok összevonását. A törekvések azonban hosszú távon nem voltak sikeresek, és az 1880-as évek közepétől szétválások következtek be. 22 Az újra önállósuló szervezetek az eredeti feladatokon kívül a belvízrendezést és később az öntö­zést is felvették programjukba. Az 1890-es évektől már 11 társulat működött, amelynek tagjai a töltések, csatornák karbantartásával igyekeztek megőrizni, fejleszteni a szabályozás eredményeit, és tagjaik törlesztették a munka során felvett jelentős hiteleket. 4. Az ártéri települések Az újjáalakult társulatok közül először az Arad Megyei Armentesítő Társu­latot említhetjük, amelynek elődje még a Malomcsatorna építésekor, az 1840­es években alakult. A Fehér-Körös mentén és a Fekete-Körös jobb partján volt illetékes. 23 település tartozott ide: Kisjenő, Sikló, Zaránd mezőváros, vala­mint Ágya, Apáti, Barakony, Bélzerénd, Csintye, Elek, Erdőhegy, Feketegyar­mat, Kerülős, Miske, Nadab, Nagyzerénd, Seprős, Somoskeszi, Székudvar, Szinitye, Szőlőscsigerel, Talpas, Újfazekasvarsánd, Vadász. A későbbi társulati területen a 18. század végén, a szabályozási munka megindulásakor a legnagyobb birtokkal - mint jeleztük - a kamara rendelke­zett. Ennek egy része, a 12 települést magában foglaló kisjenői uradalom 1817­től József főherceg birtokába került. A Fehér-Körös mentén Sikula, Gurba, Csermő községek és Borosjenő mezőváros Felső-Fehér-Körösi néven még egy társulatot hoztak létre, szintén Arad megyében. Az 1880-as években pusztából, illetve majorból községgé fej­lődött Simonyifalva, illetve Szapáryliget is, így az általunk vizsgált, a két társu­lathoz tartozó Arad megyei települések száma 29-re emelkedett. A Fekete-KörösiÁmentesítő Társulat elődje az említett nagyszalontai társu­lat volt, amely 1881-ben a közös Bihar és Békés megyei szervezetbe olvadt. 1885-ben önállósult, és ettől kezdve árterét a Fekete-Körös, Gyepes, Határéri csatornák vették körül. 22 Bihar megyei települést foglalt magában, amelyek közül Nagyszalonta, Feketetóti és Sarkad volt mezőváros, Ant, Árpád, Baj, Erdőgyarak, Feketebátor, Geszt, Görbed, Hlye, Inánd, Kávásd, Kötegyán, 22 MOL K 173. 1882. 3. tétel 1647.

Next

/
Thumbnails
Contents