Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

V. Gazdálkodás a vízszabályozások nyomán a 19. század második felében - 6. A parasztgazdaságok és uradalmak gazdálkodása a 19. század utolsó harmadában

Mint a korábbiakban láttuk, 1895-ben országosan a szántók a művelhető területek 42,81, a rétek 10,19, a legelők 13,03%-át foglalták el. Az általunk vizsgált Körös- és Berettyó-vidék 149 községében ezzel szemben 59,49% volt a szántók, 9,70 a rétek, 20,32 a legelők részesedése. A bemutatott nagyobb uradalmak közül a gyulavári-gyulavarsándi helyzete sajátos volt, mivel Varsándon a határ jelentős részét erdő borította. Ez befolyásolta a művelési ágak arányait. A szántók részesedése kisebb volt az ártéri, sőt az országos átlagnál, de a rétek és 1895-ben a legelők nagyobb területeket foglaltak el. Kevés volt a szántó a gyomai uradalomban is, ahol a 19. század közepén a szántó-vető majorság csak a birtok kis részén működött, sőt 1895-ben is a víztől felszabadult határ nagyobbik felét rétek és legelők foglalták el. A gyulaisipeti uradalomban még 1888-ban is jelentős volt a nádas, amelynél a rétek területe kisebb százalékot foglalt el. A csökmői és az akasztó-vésztői Wenckheimbirtokokon az ártéri átlagnak megfelelők voltak a szántók, lényegesen nagyobbak a legelők és igen csekély a rétek mennyisége. Utóbbi két uradalomban a fejlődés iránya még 1895-ben is a külterjesség volt: a kiszáradó rétek felszántásával növelték a szántók, elsősorban a gabonaföldek mennyiségét, az állattartásban pedig megőrizték a legeltetés hagyományait. A korszerű mezőgazdasághoz kéziszerszámokra, ekékre, boronákra, szállítóeszközökre és a technika fejlődésének megfelelően gépekre volt szükség. Az uradalmakban a gabonatermelés megkönnyítésére elsősorban talajmegmunkáló, vető-, cséplő-, kaszálógépek beszerzésére törekedtek. Fontos volt az istállók, majorok, gépszínek, gépműhelyek, bognár- és kovácsműhelyek, magtárak, pincék, tiszti- és cselédlakások építése, kutak, sertésfürösztők, úsztatok létesítése. Az épületek tervrajzainak legszebb példáival a Wenckheim család vésztői uradalmában találkozunk a 19. század utolsó harmadából.

252 Az állatok gondozásához, a földek műveléséhez, illetve az itt fogadott napszámosok irányításához a mezőgazdasághoz értő személyzetet kellett foglalkoztatni. Az alkalmazottak az uradalmi épületekben laktak, munkájukért készpénzfizetésben és természetbeni juttatásban részesültek. A Wenckheim család akasztó-vésztői uradalmában 1888-ban 59 fő dolgozott (ispán, öt írnok, hajdú, tiszti kocsis, öreg béres, 25 béres, számadó juhász, hat juhász, juhászbojtár, számadó kanász, három kanász, négy kanász bojtár, számadó gulyás, kovács, bognár, gépész).

253 Végül nézzünk meg néhány uradalmat Arad, Bihar és Békés megyében a vízszabályozás utáni gazdálkodás egyéb tényezői szempontjából. Arad megye gazdasági viszonyait ebből az időszakból - 1898-ban - Gaál Jenő foglalta össze hatalmas monográfiájában, amelyre már eddig is hivatkoztunk. „A földművelés jellege általában külterjes - írja - s iránya a gabonaneműek és kapás növények termelése. A hajdani téres legelők s parlagföldek egymás után tűnnek el

} s jól - rosszul művelt szántóföldeknek és tanyáknak adnak helyet. Kereskedelmi 252 BéMLXI. 602. j. 106. csomó 253 BéMLXI. 602. a. 4. doboz