Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

V. Gazdálkodás a vízszabályozások nyomán a 19. század második felében - 6. A parasztgazdaságok és uradalmak gazdálkodása a 19. század utolsó harmadában

Szántóterület és ugar aránya (1890-1894) társulat neve szántóterület (kat. hold) ugar (kat. hold) ugar %-a Arad megyei Felső-Fehér-Körösi Alsó-Fehér-Körösi Hosszúfoki Körös-Tisza-Marosi Fekete-Körösi Sebes-Körösi Berettyó Ivánfenéki, MezőtúrMesterszállási, TóközeIstvánházi 71 683 18 430 182 877 25 325 157 432 107 937 118 750 255 876 108 5891 5 261 7 802 15 673 33 587 8 841 998 315 1 618 503 1,39 1,71 0,88 1,99 3,34 7,23 13,20 13,13 8,14 Mint láttuk, 1891-1895 között országosan 14,13% volt az ugar, tehát egy évtized alatt 7%-os csökkenés tapasztalható. Az általunk vizsgált 149 településen 1890-1894 között az ugar átlaga 1 046 901 kat. hold szántó mellett 7,13% volt, tehát fele az országos átlagnak. A 149 település vonatkozásában a csökkenés 20 év alatt 4%-ot tett ki. Jelentős volt az átalakulás a két Arad megyei társulat településein, valamint a Hosszúfoki Armentesítő Társulatnál (Vésztő és Doboz), ahol csak néhány százalék lett az 1890-es évekre az ugar részesedése. Felére csökkentek az ilyen területek a Fekete-Körös mellett, és kb. 7%-kal kevesebb ugart hagytak meg a Sebes-Körösi és Berettyó Szabályozási Társulat településein, a korábbi Sárrétek térségében. Az ugar részesedése csupán e vidéken közelítette meg az országos átlagot. A vízszabályozások befejezését követő évtizedekben a területek fokozatosan kiszáradtak, és a szántók növekedésének lehetünk tanúi. Ennek jelei a 19. század utolsó évtizedeiben már megmutatkoztak. Az átalakulás azonban nem ment könnyen, mivel a lecsapolás után a mocsári növényzetet nehezen tudták kiirtani, és az - ahogy hajdan a réteken - elvegyült a szántóföldi vetemények között. A nagyváradi latin káptalan írázi (Kornádi pusztája) birtokán a számtartó visszaemlékezése szerint 1884-ben a zabot a náddal együtt aratták le. Az őszi szántáskor az ökrök lábát bőrrel bekötötték, hogy a nádtorzsa ne szúrja át talpukat. Nyomukban a felszántott barázdában víz tört fel.

238 A gazdálkodás átalakulásával megváltozott a termesztett növényfajták összetétele is. Országosan a statisztikák alapján 1871-1885, illetve 1886-1900 között a következő főbb arányokat sorolhatjuk fel: 238 Gallacz, 1896. 535. p.