Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

V. Gazdálkodás a vízszabályozások nyomán a 19. század második felében - 5. Birtokstruktúra a 19. század végén

lontán felére esett az állomány, jelentős csökkenés volt Sarkadon, Okányban, Köröstarjánban, Homorógon, Bárándon stb. az 1895—1911 közti időszakban. Voltak azonban ellenkező példák is: Cséffán, Csökmőn, Mezőgyánban, Nagyrábén emelkedett a 19-20. század fordulóján a sertések száma. A juhászat általános visszaesése mellett 1895-1911 között egy sor településen emelkedett a juhok száma: Berettyószentmártonban, Bakonszegen, Csökmőn, Derecskén, Furtán, Gáborjánban, Komádin, Mezőgyánon, Nagyrábén, Pocsaj on, Váncsodon stb. A felsorolásból is látható, hogy ezeket a településeket a vízszabályozás nagymértékben érintette: a felszabaduló határrészek már birkalegelőnek is alkalmasak voltak. A területek lassú kiszáradása, a talajviszonyok, a termelési hagyományok - néhány kivételtől eltekintve - elsősorban az igás állattartást segítették elő.

232 Erre annál is inkább szükség volt, mivel az országos átlaghoz és a szántók nagyságához képest a Körös és Berettyó árterében kevesebb állatot tartottak. 1884ben mintegy 30 000 ökör volt, ami igen kevés. így 100 kat. holdra mindössze három ökör jutott, holott országosan öt darab volt az átlag.

233 Különösen kevés volt a nagybirtokon, amire a későbbiekben még visszatérünk. Igásökröket, igáslovakat egyszerűbb volt a paraszti udvarokban tartani, mint a majorokban, ahol kezdetben nem is voltak meg a szükséges épületek. A lovak 88, a szarvasmarhák 68%-a a paraszti gazdaságokban volt, a sertéseken a gazdák és az uradalmak 44-56%-ban osztoztak, míg a juhok 69,55%-a uradalmi pusztákon legelt. Mint láttuk, az állattartásban a nagyobb fellendülés az 1890-es években következett be, amikor a frissen lecsapolt vagy mentesített területeket még nem lehetett földművelésre használni. A századforduló után főként ott maradtak meg a terjedelmes legelők, ahol a birtokstruktúra maga is a külterjes gazdálkodást konzerválta. 5. Birtokstruktúra a 19. század végén 1895-ben, amikor a korábbiakban is említett mezőgazdasági statisztika készült, összeírták a földterületet birtoknagyságok szerint is. Az általunk vizsgált 149 település határában összesen 1 650 547 kat. hold terület volt, amelyből 40,85% a 100 kat. hold alatti birtok, 16,98% a 100-1000 kat. hold közötti, 12,71% az 1001-2000 holdas, 12,61% a 2001-5000 holdas, és végül 16,85%-ot foglaltak el az 5000 kh-nál nagyobb birtokok.

234 Megyénként jelentősek voltak a különbségek. Arad megyében a 283 784 kat. hold összterület a következőképpen oszlott meg: - 100 kat. hold alatt 34,88% - 101-1000 kat. hold 11,17% 232 A magyar korona országainak állatlétszáma. 233 Gallacz, 1896. 547. p. 234 L. XIV sz. melléklet, Gallacz, 1896. VI. sz. melléklet alapján.