Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

V. Gazdálkodás a vízszabályozások nyomán a 19. század második felében - 4. Az állatállomány összetételének alakulása 1884-1911

tapasztalható, kapcsolatban a kukoricatermelés fellendülésével. A juhászat viszont vesztett jelentőségéből. 191 l-re növekedés már csak a szarvasmarháknál volt, a többi állatfajtánál mindenütt csökkenés tapasztalható. Az általános képen belül a megyék esetében is voltak eltérések. Arad megyében 1884-ben 34 916, 1895-ben 36 427, 1911-ben 34 775 szarvasmarhát tartottak, tehát az 1890-es években fellendülés, majd kisebb visszaesés tapasztalható. Ingadozás volt a szarvasmarhák és a sertések esetében is. Utóbbiaknál szintén 1884 és 1895 között volt a nagyobb fellendülés, amit itt is visszaesés követett. A juhászat az első évtizedben gyengült, majd növekedés indult. Békés megyében a szarvasmarhatartás folyamatosan emelkedett, a lovak és sertések esetében az 1884-1895 közti évtizedben jelentős volt a fellendülés, majd némi visszaesés következett be, de nem az 1884. évi szintre. A juhászat lassú, egyenletes hanyatlásával találkozunk e megyében is. Biharban a szarvasmarha-állomány 191 l-ig ugrásszerűen növekedett, és gyarapodás volt a lovak esetében is. 1895-ben csaknem ötször annyi sertést tartottak, mint 1884-ben. Számuk 1911-ig csökkent, de így is csaknem elérte az 1884 évi négyszeresét. 42%-kal nőtt a juhállomány 1884 és 1895 között, majd 1911 -ig visszaesett, de még így is 27%-os volt a gyarapodás. Hajdú megye öt érintett településén a juhászat 1895-ben csak fele olyan jelentős volt, mint 1884-ben, majd ehhez képest 1911-ig 19,77%-os csökkenés következett be. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a szarvasmarha-, ló- és sertéstartás 1895-ig fellendült, majd a fejlődés megállt, sőt a sertéseknél visszaesés következett be. A juhok száma 1884től 191 l-ig egyenletesen csökkent. Altalánosságban megállapítható, hogy vidékünkön a leginkább fejlődőképes a szarvasmarhatartás volt. A lassan száradó legelők a gulyák számára alkalmasak voltak, és a téli hónapokban fejlődött az istállózás is. Fontos volt a lótartás, ami a földművelést segítette, és helyenként megmaradtak az ártéri (sárréti) sertéstartás hagyományai is. Leginkább a juhászat veszített folyamatosan jelentőségéből.

231 Érdemes megvizsgálni néhány nagyobb állattartó település példáját. Békés megyében, mint jeleztük, 1884-ben Békés, Csaba, Endrőd, Füzesgyarmat, Gyoma, Szeghalom, Szentandrás emelkedett ki. Békésen és Csabán a sertés, a többi településen a juhászat volt döntő. A két városban a sertéstartás fellendült, sőt Békésen 1911 -re nem volt visszaesés sem. A juhászatra épülő gazdaságokban az állattartás csökkent, kivéve Szeghalom települést, ahol a juhtartás még 191 l-ben is emelkedő tendenciát mutat. A Bihar megyei nagy állattartó településeken is folyamatosan fejlődött a szarvasmarhatartás. Ezt látjuk Berettyóújfaluban, Csökmőn, Komádiban, Konyáron, Nagyrábén, Nagyszalontán, Sarkadon, Tulkán, Udvarin stb., és ugyanezt mondhatjuk el - kisebb mértékben - a lovakról is. A hagyományos sertéstenyésztés, különösen az uradalmakban, a nagy hizlaldákban csökkent, hiszen a paraszti udvarokban a továbbiakban is tartottak sertéseket. Nagysza-