Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

V. Gazdálkodás a vízszabályozások nyomán a 19. század második felében - 3. A művelési ágak arányának és abszolút értékének változásai 1853-1895

Megyénként vizsgálva az adatokat, megállapítható, hogy Arad megye korábbi ártéri helységeiben gyarapodott a legnagyobb mértékben a szántóterület: itt csaknem elérte a 60%-ot, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú megyében 30,49%, Békésben 13,80%, Biharban mindösze 12,64% volt. Arad megyében - mint láttuk - a szántók növekedése erdőirtással is járt, míg a többi árvizes megyében mások voltak a természet tartalékai. A rétek területe az Arad megyei ártéri településeken csaknem felére csökkent (43,35%-kal), míg Biharban 22,50, Békésben 16,82, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú megyében 9,16%-os volt a visszaesés. A legelők Arad megyében 7,68, Békésben és az ártér középső részén 21,62, illetve 23,57%-kal lettek kisebbek, Biharban viszont 6,45% gyarapodás tapasztalható. Az adatokból arra is következtetni lehet, hogy Arad megyében a FehérKörös nagyobb részének szabályozása és a Malomcsatorna már a 19. század közepére elkészült, itt hamarább kiszáradtak a területek, elsősorban a rétek, és váltak alkalmassá a szántó-vető gazdálkodásra, mint a határ egyéb részei. A legelők csökkenése az ártér jó részén szerényebb mértékű. A széles határú Békés megyei településeken és az ártér középső részén a nagyobb csökkenés a korábbi, külterjes állattartás visszaszorulását is jelenti. Ha az egyes településeket vizsgáljuk, az eredmények igen érdekesek. Arad megyében a szántók 13 érintett helységben több mint kétszeresére nőttek. Viszonylag szerényebb gyarapodás a kisjenői birtokközpontban, Újfazekasvarsándon, Nadabon és a szűk határú Bélzerénden volt, ahol már korábban kimerültek a növekedés tartalékai. A réteknél néhány településen kisebb-nagyobb növekedéssel is találkozunk (például Erdőhegy, Miske), de - mint jeleztük - a nagyarányú csökkenés jellemző. A rétek felére vagy annál kevesebbre azon szűk határú településeken estek vissza, ahol valamennyi használható területet igyekeztek szántóföldi művelés alá vonni. A legelőknél - az említett mérsékelt csökkenés mellett - nagyok az ingadozások. Apáti, Gurba, Sikula, Somoskeszij Talpas, Vadász településen nőttek a legelők, ami - mint később látni fogjuk - a helyi extenzív gazdálkodással, a haszonbérleti rendszerrel is kapcsolatos. Békés megyében, a korábban kisebb szántóval rendelkező településeken igyekeztek kihasználni a növekedésben rejlő lehetőségeket: Füzesgyarmaton, Gyomán, Gyulaváriban, Mezőberényben, Öcsödön egyre több területet szántottak fel a rétekből illetve a legelőkből, a többi településen azonban már nem volt mit eke alá fogni. Emiatt Füzesgyarmaton és Gyulaváriban a rétek jelentősen csökkentek, ezzel szemben Öcsödön, Gyomán növekedéssel találkozunk. Forrását utóbbi községekben a csökkenő legelőterületek adták. Bihar megyében a szántók mérsékeltebb növekedése, illetve helyenkénti csökkenése mellett a sárréti településeken jelentős gyarapodás volt: Berekböszörményben, Csökmőn, Furtán, Komádiban, Okányban, Szerepen, Udvarin, de ide sorolható a Fekete-Körös menti Sarkad is. Csökmő és Udvari határából eltűntek a nádasok, a hasznavehetetlen területek, és a szántók mellett növekedtek a legelők is. Berekböszörményben a legelők, Okányban a rétek, Furtán mindkettő rovására alakítottak ki mind több szántóterületet.