Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

V. Gazdálkodás a vízszabályozások nyomán a 19. század második felében - 3. A művelési ágak arányának és abszolút értékének változásai 1853-1895

gyarapodás különösen a korábban vízborításos vagy veszélyeztetett területeken volt számottevő, ahol a szabályozás valóban eredményeket hozott. 10%-nál többel nőtt a szántók részesedése 13 községben, köztük Berekböszörményben, Csökmőn, Hegyközszentimrén, Komádiban, Okányban, Sarkadon, Mezőpeterden, Szakálon, Szerepen stb. Lényeges csökkenéssel csak Bárándon találkozunk. A felsoroltak közül Hegyközszentimrén, Komádiban, Mezőpeterden, Okányban, Sarkadon, Szakálon a gyarapodás a rétek rovására rörtént. E települések mellett kisebb-nagyobb mértékben minden határban csökkent a rétek mennyisége (például Kávásdon, Körösszegapátiban, Kötegyánon, Madarászon, Nagybajomban, Marciházán, Pelbárthidán stb.). Növekedéssel ahogy említettük - a szántók rovására csak Bárándon találkozunk. A legelők a vízszabályozások után nagyobb részt foglaltak el a településeken, mint 40 évvel korábban. Lényeges gyarapodás a sárréti falvakban volt (Kornádi, Nagyharsány, Vekerd, Váncsod), de néhány százalékos növekedéssel csaknem mindenütt találkozunk. Kisebb-nagyobb csökkenés csak a volt ártér kisebb, szűk határú falvaiban tapasztalható, ahol a lakosság kénytelen volt megélhetés céljából feltörni a legelőket (például Bedőn, Bojton, Hlyén stb.). A JászNagykun-Szolnok és Hajdú megyei települések határának művelési struktúrája növekvő szántókat, csökkenő legelőket, Jász-Nagykun-Szolnok megyében növekvő, Hajdú megyében csökkenő réteket mutat, de az általános képet ez nem befolyásolja.

227 Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy 1895-re a művelési ágak arányainak alakulását a végrehajtott vízszabályozás nagymértékben befolyásolta. Alapvető, hogy a szántók aránya megnövekedett, csökkent a rétek, nem változott vagy nőtt a legelők részesedése. Mint jeleztük, a vízszabályozás előtt a gazdálkodás az ártéren szintenként folyt, és ez a sajátosság megmaradt a munkálatok befejezése után is. A víztől felszabadított területeket ugyanis az első évtizedekben nem lehetett szántóként használni, hanem azok először legelők, rétek voltak, csak amikor a talajvíz lejjebb szállt, kerülhettek eke alá. A vízi munkálatok után először a korábbi rétek, mélyfekvésű legelők száradtak ki, és ezeket már be lehetett vonni a földművelésbe. A Körös és Berettyó vidéken az 1895-ben készült statisztikák éppen erre az átmeneti időszakra utalnak: az árvízveszély ekkor már nem fenyegette a területeket, de a frissen mentesített határ jó része még csak legeltetésre volt alkalmas, és így a földművelés kiterjesztésének a korábban még nyirkos, de a talajvíz süllyedésével leghamarább kiszáradó rétek estek áldozatul. A három legfontosabb művelési ág adatai is a gazdálkodás átalakulását mutatják. A XI. számú melléklet összefoglaló adatai szerint 1853 és 1895 között a szántók az érinett 149 településen 717 522 kat. holdról 989 852-re (38%kal) gyarapodtak, a rétek 209 859 kat. holdról 161 585-re (23%>) csökkentek, és ennél jóval kisebb, 10,5% csökkenés volt a legelőknél (378 184 kat. holdról 337 860 kat. holdra).