Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

V. Gazdálkodás a vízszabályozások nyomán a 19. század második felében - 3. A művelési ágak arányának és abszolút értékének változásai 1853-1895

Az 1853-as és az 1895-ös adatsor összehasonlításából is látszik, hogy a 40 év alatt a szántók területe 10%-kal nőtt, 2%-kal csökkent az erdőké és legelőké, míg a legnagyobb visszaesés a réteknél következett be (3,01%). Az egyes települések vonatkozásában a földhasználatban már látszanak a 19. század második felében bekövetkezett változások és a vízszabályozás hatása is. Arad megye ártéri településeinek földhasználati struktúrájából látszik, hogy a szántók általában növekedtek, és a korábbi eltérésekkel szemben, megközelítően azonos arányokat foglaltak el a települések határában. Elek és a két újonnan telepített község - Simonyifalva és Szapáryliget - esetében szinte az egész faluhatár szántó volt, 30%-nál nagyobb vagy e körüli növekedés következett be Borosjenő, Erdőhegy, Gurba, Kerülős, Nagypél, Seprős, Talpas, Vadász esetében. A megye adottságainak megfelelően a gyarapodás Gurbán, Kerülősön, Talpason, Vadászon és részben Borosjenőn is az erdők rovására történt. Erdőhegyen a legelőket, Talpason a réteket törték fel, Kerülős, Nagypél, Seprős határában mindkét művelési ág csökkent a szántók javára. A gazdálkodás átalakulására utal, hogy Arad megye valamennyi ártéri településén megjelentek a kertek, és egyre több helyen ültettek szőlőt is. A rétek aránya általában csökkent. Mérsékeltebb emelkedéssel Bélzerénd, Erdőhegy, Miske, Sikula településeken találkozunk, másutt a csökkenés egyértelmű. A legnagyobb visszaesés a három uradalmi központban, Székudvaron, Gyulavarsándon, Szőlőscsigerelen volt, Gyulavarsándon és Szőlőscsigerelen a 20%ot is meghaladta. Úgy tűnik, hogy a rétekkel szemben, a vízszabályozás utáni változások Arad megyében a legelőket kevésbé érintették. A szántóknál említettük, hogy azok négy településen (Erdőhegyen, Kerülősön, Nagypélen, Seprősön) a legelők rovására növekedtek, ezenkívül csak Agyán, Miskén, Nagyzerénden találkozunk csökkenéssel. Lényegesen nőtt a legeltetésre szánt terület Apátiban, Gurbán Székudvaron, Talpason, a nem említett településeken viszont nem találkozunk érdemi változással. Békés megyében 1853-ban is óriási területeket foglaltak el a települések határában a szántók. így érthető, hogy nagyobb gyarapodással a 19-20. század fordulójáig alig találkozunk. Jelentősebb növekedés Füzesgyarmaton, Gyomán, Gyulaváriban, Mezőberényben, Öcsödön, Vésztőn volt, felerészben a rétek, felerészben a legelők rovására. A rétek aránya általában csökkent. Legnagyobb mértékben Gyulaváriban (30,25%-ról 13,26%-ra), Szeghalmon (23,71%-ról 17,03%-ra). Minimális területeket foglaltak el a rétek az újonnan telepített és művelés alá vont pusztákon, jelentősebb emelkedéssel egyedül Gyomán találkozunk. A legelők, mint jeleztük, néhány településen eke alá kerültek, másutt azonban nem volt számottevő változás. Kivételt Füzesgyarmat jelent, ahol az eddig használhatatlan határrészt hasznosították ilymódon az állatok számára. Békés megyében is foglalkoztak kertészettel minden településen. A szőlőkultúrát a filoxéra itt is tönkretette, de 1895-re már újratelepítés következett be. Igen sok változás volt a művelési ágak arányait illetően a Bihar megyei árvizes településeken. A szántók aránya a községhatárokon belül növekedett. A