Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

V. Gazdálkodás a vízszabályozások nyomán a 19. század második felében - 3. A művelési ágak arányának és abszolút értékének változásai 1853-1895

A Körösök és Berettyó vidékén a következő arányokat találjuk: - szántó 49,50% -rét 12,71% - legelő 22,75% - kert 0,03% - szőlő 0,82%) - erdő 5,28% -nádas 1,99% - művelés alá nem eső 6,92%

221 A két lista összehasonlításából is látható, hogy a Körös- és Berettyó-völgyben az arányok már a rendszeres szabályozások kezdetekor eltértek az országostól. Leginkább jellemző az erdőterület alacsony részesedése, ahol 18% a különbség az országos arány javára. 14%-kal több volt vidékünkön a szántó, 8%-kal a legelő, azonban az árvíztől veszélyeztetett rétek csak 2%-kal többet foglaltak el a települések határában. Már Gallacz János is megjegyezte, hogy 1853-ban a nádasok terjedelme nagyobb volt, mint amit az összeírások kimutattak. Ennek az az oka, hogy a felmérhetetlen területeket a kaszálás reményében bízva, a rétek vagy a nem művelhetők közé sorolták. Az ártéren belül is nagyok voltak az eltérések a települések között. Arad megyében főként a szántóknál tapasztalhatunk jelentős differenciálódást, melyek részesedése Eleken volt a legnagyobb: kétszeresét tette ki az országos átlagnak, és felülmúlta az ártéri részesedést is. Mellette igen csekély volt a rétek, legelők aránya. A szinte kizárólagosan földművelő gazdálkodás e településen azért alakulhatott ki, mert Elek az 1850-es évek elején az ártér viszonylag száraz községe volt. A szabályozás megindulásakor nem is tartozott az itteni Alsó-Fehér-Körösi Társulat érdekeltségébe, sőt az ártérfejlesztés alkalmával is csak 65 holdat tudtak bevonni széles határából.

222 Hasonló volt a helyzet Ottlakán és Újfazekasvarsándon is, ahol viszont a rétek rovására szántották fel a határ nagyobbik felét. Egy sor Arad megyei településen a szántók a határ kis hányadát foglalták el, mivel a terület jelentős részét erdő borította (például Agya, Barakony, Borosjenő, Gurba). Gyulavarsándon sok volt a határban a rét, de jóval meghaladta az országos és az ártéri átlagot részesedése Kisjenőn, Szőlőscsigerelen, Székuvaron, tehát egyes uradalmi központokban. A legelők Erdőhegyen, Miskén, Szinityén foglalták el a határ zömét: az 1855. évi ártéri összeírás szerint ezek a megye vizesebb települései voltak (például Erdőhegy: 2010 kat. hold, Miske: 8074 kat. hold, Szinitye 7769 kat. hold ártér).

223 A Békés megyei települések művelési ágainak megoszlása egészen sajátos helyet foglal el még a körösi ártér vonatkozásában is. A szántók területe az er221 Gallacz, 1896. I/a. sz. melléklet alapján 222 Dóka, 1997. 277. p. 223 Dóka, 1997. 278. p.