Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)

Pest vármegye és a rendszeres bizottsági munkálatok (1831-1832)

nemzetiségi viszonyaikra és a törvényekre is hivatkozva túlzottnak tartották az ilyen irányú törekvéseket. Maga a Helytartótanács is helytelenítette a statútumban megfogalmazottakat, s 1832. április 9-i leiratában a nyelvkérdéssel kapcsolatos törvények betartására szólította föl a vármegyét. A megye azonban nem vette figyelembe a leirat érvelését: „... mivel ezen megye lakosinak sokkal nagyobb mennyisége az, melynek a Magyar nyelv sajátja, mint az, mely idegen nyelven szól, s eszerént igaságos lenne, hogy a kisebb rész alkalmaztassa magát a nagyobbikhoz, kivált oly dolgokban, melynek eszközöltetése egész hazának javával s a nemzetiségek előmozdításával oly szoros öszveköttetésben áll, a tárgyalt rendelések pedig éppen azon meggyőződésből származtak, hogy ezen célnak elérhetésére azok légyenek a leghathatósabb eszközök, úgy hiszik az egybengyűlt Rendek, hogy a törvényeknek ösvényén indultak légyen akkor."

103 Pest vármegyének az előző év januárjában kiküldött bizottsága 1832 elején benyújtotta a magyar nyelv terjesztését célzó javaslatait.

104 A deputáció beadványát a közgyűlés jóváhagyta és kinyomtatta; a határozatokat az országban szétküldték. Ezeknek a javaslatoknak egy része szorosan kapcsolódott a megye által a tudományügyi munkálatban megfogalmazott véleményekhez. A magyar nyelv ügyében kinevezett küldöttség a teendőket egyrészt a törvényhozás és a kormány hatáskörébe, másrészt a megye illetékességébe utalta.

105 A bizottság szerint az ország lakosai közül az evangélikus vallásúak körében terjedt el legkisebb mértékben a magyar nyelv: „amit azonban sem a Nemzetiség, sem a honnyi nyelvhez való vonzódás fogyatkozásának tulajdonítani éppen nem lehet, hanem leginkább azon környülállásnak, hagy ezek többnyire oly vármegyékben vágynak, melyekben a tót nyelv uralkodik, és hogy ezen vallástételhez tartozó ország lakosainak nagyobb része kevesebb tehetséggel bírván, mint más vallásbeliek, ekképpen a magyar nyelv terjesztésére szolgálható költségesebb intézetek általok nem alkottathatnak..." Éppen ezért a küldöttség az evangélikus vallásúak számára egy országos költségen felállítandó intézet vagy ösztöndíj alapítását javasolta. Az itt tanuló 100-150 fiatal tanulmányainak befejezése után saját felekezete körében terjesztené a magyar nyelvet. A küldöttség továbbá fontosnak tartotta egy, az ország középpontjában működő nemzeti játékszín felállítását is. Az oktatás 101 Uo. 1831:2434. 102 Uo. 1831:2935. 10J PmL PPSVm Kgy. jkv. 1832:2908. 104 PmL PPSVm Kgy. jkv. 1832:22.; a tervezetet és a hozzá kapcsolódó közgyűlési végzések nyomtatásban megjelent változatát 1. OSZK Aprónyomtatványok Tára 105 Hasonló szerkezetet követett a Csanád megye által elfogadott javaslat is. A megye az országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyeket nyolc pontban foglalta össze. 1. A törvények ezentúl kéthasábosak legyenek. 2. A dicasteriumok, törvényhatóságok, igazgatóságok ügyintézése, beleértve a magyar katonaságot is, csak magyarul történjen. 3- A magyar pénz magyar felirattal legyen ellátva. 9. A törvényhátóságok, hivatalok, községek pecsétjein magyar körírás legyen. 5. A katonai hivatalok a magyar nemzeti színeket és a magyar címert használják. 6. Magyar játékszín felállítása. 7. Az anyakönyvek a jövőben csak magyarul készüljenek. 8. Valamennyi felekezet ezután csak magyarul tudó plébánost, lelkipásztort alkalmazzon (PmL PPSVm Kgy. ir. A magyar nyelv ügye 1831-1839.).