Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)

Pest vármegye és a rendszeres bizottsági munkálatok (1831-1832)

területén kívánatosnak tartották, hogy a sebészetet és a mérnöki ismereteket ne magyar és német nyelven, hanem kizárólag csak nemzeti nyelven oktassák. A két tudományból diplomát szerző hallgatók bizonyítvánnyal igazolják a magyar nyelvben való jártasságukat: "annyival is inkább, mivel szinte [értsd: szintén] a köztapasztalásból tudatik, hogy a seborvosság majdnem számtalan izraeliták által hallgattatván, az által ezeknek is elkerülhetetlen szükséges fog lenni azon országnak, melynek számos jótéteményeiben részesülnek, nyelvét is megtanulni." A megyei közgyűlés azonban ezen a területen csak a fokozatos átalakítást támogatta: a kizárólag magyar nyelven történő oktatás bevezetését csak hat év elteltével tartotta kivitelezhetőnek. A magyar nyelv ügyében kiküldött bizottság, a helyi teendőket számbavéve, szükségesnek tartotta egy kis létszámú állandó megyei küldöttség kinevezését, mely különböző jutalmakkal serkentené a tanítókat a nemzeti nyelv terjesztésére. A legbuzgóbbaknak a kinevezendő küldöttség a vármegye költségén arany emlékpénzeket adna, melynek egyik oldalán a megye címere, a másik oldalon „a magyar nyelv serény terjesztőjének" felirat szerepelne. A küldöttség szorgalmazta, hogy valamennyi nevelő- és más intézetben, így a vakok intézetében az oktatás magyar nyelven folyjon. A magyar nyelv terjesztésére és tökéletesítésére általában is a fiatal nemzedék nemzeti nyelven történő oktatását tartották a legcélravezetőbb eszköznek. Éppen ezért a küldöttség fontosnak tartotta, hogy a megye községeiben csak magyarul tudó iskolamestereket (és jegyzőket) alkalmazzanak, továbbá előírták a megyebeli fő- és alszolgabíráknak, hogy a húsvéti ünnepek előtt a mezővárosi és községi iskolákban ellenőrizzék a tanulóknak a magyar nyelvben való előrehaladását.

106 A nemzeti nyelv terjesztésének másik lehetőségét az egyházi életben, az igehirdetés területén látta a bizottság. Éppen ezért javasolták, hogy azokban a szlovák vagy német nyelvű községekben, ahol eddig nem volt magyar nyelvű prédikáció, minden második vasárnap, ahol pedig már eddig is gyakorlatban volt a magyar nyelvű igehirdetés, ott ezentúl minden vasárnap legyen magyar prédikáció.

107 A közgyűlés ezen a ponton is módosította a küldöttség tervezetét, csupán arra kívánták felkérni az egyházi elöljárókat: ahogy híveik előre haladnak a magyar nyelv elsajátításában, csökkentsék a más nyelvű prédikációk számát. Pest vármegyének a magyar nyelv ügyében kinevezett küldöttsége a nemzeti nyelv terjesztésétől és „csinosodásától" nemcsak a tudományok, de a kézműves mesterségek, az anyagi jólét emelkedését remélte, hanem a törvényesség és az alkotmány megerősödését is. Hasonló módon a nemzeti lét minőségi változását, a „civilisatio" terjedését várta a magyar nyelv tökéletesedésétől Békés vármegye küldöttsége is.

108 Arad szerint a hazai nyelv éltetheti egyedül a nemzetet. Temes 100 Hasonló megoldást javasolt Mosón és Sopron megye is. 107 Hasonló elképzelést fogalmazott meg Sopron, Arad, Mosón megye is. 108 „Közönségesen elesmért sarkigazság volt, és maradand is az örökké; hogy a' nyelv a' tudományok kulcsa, - az érzelmek' kölcsönös tolmácsa. Mennél míveltebb az, annál tanultabb, annál érzékenyebb a' nemzet. Tudni való pedig, hogy csak ott emelkedhetnek valamint eggyes emberek, szinte úgy egész országok is a' polgárisodás (civilisatio) ama magasbb' 's diszesbb fakára, - melly a' társasági együttlétei' egyedülvaló, 's legfőbb iránya, - hol az érzés 's tudományok szolgál-