Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)

A kormányzat álláspontja az operátumok napirendre tűzésének kérdéséről (1830-1832)

gyűlés szerkezetének és ügyrendjének szabályozását mindenképpen törvényi úton kell rendezni, de ez a jelen körülmények között nem a diéta elején, hanem a publico-politicum megfelelő helyén kell, hogy történjen. A nádor rámutatott arra is, hogy a kormányzat ugyan nem avatkozhat be az ügyrendbe, a követek azonban kezdeményezhetnek változtatásokat. így lehetségesnek tartja, hogy a több megye által is kifogásolt ülésrend megváltoztatásával nagyobb fegyelem érhető el a tanácskozásokon. A változtatásnak ugyanis fontos része lenne a hallgatóság számának korlátozása. A nádor elsősorban az országgyűlési ifjúság kifogásolt magaviseletére utalt ezzel. Az ifjúság jelenlétének korlátozását más úton is lehetségesnek tartotta. Ha a rendek elfogadják a diéta költségeinek nemességre való áthárítását — amire több megye hajlandóságot is mutatott —, nyilvánvaló, hogy a követek mellé küldendő kancellisták (s ők alkotják az országgyűlési ifjúság gerincét) számára is jobban ügyelnének a törvényhatóságok. A nádor koncepciója szerint tehát a fennálló gyakorlat megváltoztatása csak a követi kar oldaláról indulhat ki. Az április 25-i elnöki iratra Mérey Sándor személynök igen részletes és mindkét kérdést érintő választ adott. Az ország politikai helyzetéről szólva, úgy vélte, az operátumok megyei vitái alapvetően megváltoztatták a munkálatok eredeti tartalmát. Szinte valamennyi törvényhatóságnál fellelhetők azok a törekvések, amelyek az államhatalom korlátozását tűzik ki célul, s emellett az arisztokratikus elemek és a klérus előjogainak gyöngítését szorgalmazzák. Ezek a tendenciák amelyek a perszonális szerint az alkotmányos berendezkedés alapjait érintik különösen a kereskedési, a közjogi és az úrbéri munkálatban lelhetők fel. Az általa veszélyesnek ítélt jelenségeket mint radikális reformtörekvéseket mutatta be. Ezekkel szembeállította az időszerű javítások igényét.

43 Mérey úgy vélte, az országgyűlés nyugodt menetét és szerencsés befejezését a kormányzat azáltal érheti el, ha a kezdeményezés jogát szilárdan érvényesíti. Ezt annál inkább fontosnak tartotta, mert az országgyűlésen a rendek az előleges sérelmek napirendre tűzése által megpróbálják majd a tárgyalások menetét befolyásolni és meghatározni. A kormányzatnak ekkor két dolgot kell figyelembe vennie: egyrészt az 1791- évi. XIII. tc.-nek megfelelően a királyi propozíciókkal kell kezdeni a tárgyalásokat, másfelől nem szabad elzárkóznia a sérelmek orvoslásától sem. Ez utóbbinak azonban nem az országgyűlés elején, hanem az uralkodó által kijelölt későbbi időpontban kell történnie. Valójában Mérey sem tudott megoldást arra a kérdésre, hogyan lehet a királyi propozíciók elsődlegességét a már két diétán orvosolatlanul maradt sérelmekkel szemben biztosítani, és a rendekkel való konfliktust elkerülni. Az operátumok sorrendjéről szólván, Mérey leszögezte, hogy a legfontosabb feladat a provizórikus úrbéri állapotok törvényi szabályozása, valamint az igazságszolgáltatás hiányosságainak megszüntetése. A személynök fontosnak tartotta 45 Mérey e két felfogás közötti küzdelmet jósolta: „und den Kampf zwischen dem Prinzip der zeitgemessen Verbesserung und jener einer Radical Reform zu beginnen." MOL Kanc. eln. titk. 1832. 262. sz. 926. r.