Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A kormányzat álláspontja az operátumok napirendre tűzésének kérdéséről (1830-1832)
jóváhagyott törvényeket cikkelyeznék be; egy új regnikoláris deputációt neveznének ki az 1790: LXIY tc. által meghatározott bizottsági munkálatok újbóli elővételére; megoldandónak tartotta ugyanakkor az urbárium ideiglenes szabályozását, 29 amelynek végső kidolgozására szintén egy bizottságot kívánt felállítani, majd az újoncozás kérdését említette, végül a sérelmek összeszedésére szintén egy országos bizottságot küldetett volna ki. Mindenek előtt azonban úgy vélte, hogy már az országgyűlés elején lehetőséget kell adni a rendeknek, hogy éljenek kandidálási jogukkal. Feltűnő azonban, hogy Reviczky néhány igen fontos kérdés napirendre tűzését nem javasolja, így a tartományi pénztár (Exactoratus Provinciális) és az adóviszonyok megtárgyalását sem. 30 Elképzelése szerint ugyanis a júniusban összehívandó erdélyi diéta csupán egy rövid - mindössze két hónapig tartó - bevezető országgyűlés („ein kurzer Einleitungslandtag") lenne. Ezek a lépések elegendőek lennének a kedélyek lecsillapításához, és fel lehetne számolni a provizórikus viszonyokat. Ugyanakkor az erdélyi diéta megfelelő kifogás lenne a magyar országgyűlés további elhalasztásához. A magyarországi rendszeres bizottsági munkálatok majdani napirendre tűzése miatt pedig nyolctíz hét után be lehetne rekeszteni az erdélyi tanácskozásokat. Mailáth és Purkhart szerint a magyar országgyűlésre a kormányzatnak fokov zott figyelmet kell fordítania, hiszen annak jelentősege várhatóan jóval nagyobb lesz az erdélyinél. A magyar diétát pedig már 1831 októberére kitűzték, s annak elhalasztása a kolera elmúltával és az operátumok felülvizsgálatának előrehaladtával egyre inkább tarthatatlanná válik. Ezt bizonyítja az országban uralkodó általános izgatottság, a törvényhatóságok feliratai, az oppozíció folyamatos tevékenysége. Véleményük szerint tehát mindez sürgetővé teszi az országgyűlés mielőbbi összehívását. Mivel az erdélyi rendek számára nem jelöltek meg konkrét időpontot a diéta megtartására, ezért ennek további elnapolása nem járna súlyos következményekkel. Különösen akkor nem, ha az uralkodó a Guberniumhoz elküldendő leiratában kifejezné szándékát a rendek majdani összehívására. Mindketten úgy vélik, hogy a provinciális pénztár és az adókérdés napirendre tűzése elkerülhetetlen lenne egy esetleges erdélyi diétán, e fontos tárgyak előkészítésével azonban júniusig nem végeznének. A két diéta egymásra való hatását mérlegelve egyetértettek abban, hogy egy kedvezőtlen kimenetelű erdélyi tanácskozás igen megnehezítené a magyarországi országgyűlés levezetését. A magyar rendek ugyanis megkísérelnék a teljesítetlen erdélyi követelések képviseletét, s ez eltérítené a tanácskozásokat az eredeti céltól. A két államtanácsos tehát nem fogadta el Reviczky érveit. Mailáth ki is fejtette, hogy a kancellár javaslata az erdélyi problémákat nem oldaná meg, a magyarországiakat pedig csak egy rövid időre halasztaná el. Az a gondolat, hogy a két országgyűlést egy 29 A deputáció munkálatai közül csupán a juridicumot és a publico-politicumot tűzték 1811ben az erdélyi országgyűlés napirendjére, a többit a későbbiekben sem tárgyalták meg. Az erdélyi regnikoláris deputáció munkálatairól újabban: Trócsányi 1978. (itt az egyházügyi és tanügyi bizottságokkal foglalkozik a szerző); 1. még: Trócsányi 1966. x Erről, valamint Erdély korabeli helyzetéről bővebben: Trócsányi 1965. 208—210.
