Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A jogügyi munkálat
zá, amennyiben a kamat mértéke többé nem lenne meghatározva, nem is kellene többé a szóban forgó kérdésről törvényt hozni. Mivel azonban ez a hitelviszonyok jelenlegi állapota miatt nem lehetséges, a küldöttség azt javasolta, hogy az uzsoráskodásra való felügyeletet ne a királyi ügyész, hanem a törvényhatóságok tiszti ügyészei lássák el. A büntetéskén! a királyi kincstárba befizetendő összegek pedig a felállítandó fundus publicusba kerüljenek. 30 Az LVII. törvénycikkben a megyei küldöttség a perlekedési képességet a földesúri hatalom alatt állókra is ki akarta terjeszteni. Úgy vélték ez következik „az engedendő földsajátság képzetéből", de elengedhetetlen „a nemzeti lételesítés meggyökeresítésére való törekvés" szempontjából is. 31 A büntetőtörvénykönyv első fejezetét a megyei bizottság március 11-i, tizenegyedik ülésén tűzte napirendjére. 32 Az első szakasz III. tc.-kapcsán a bizottság leszögezte: nem értenek egyet az országos bizottság javaslatával, mely szerint a privilégiummal rendelkező uradalmak és mezővárosok főbenjáró hatalma továbbra is megmaradna. Véleményük szerint az ország alkotmányos berendezkedésével és a törvényhatóságnak ebben gyökerező elrendezésével nem fér össze, hogy egyes uradalmak - de kivált az egyházi személyek kezén lévő uradalmak nem nemes alattvalóik életéről és haláláról döntsenek. A bizottság emlékeztetett arra, hogy az örökös jobbágyság intézménye megszűnt, sőt a jövő egyik nagy feladata éppen az, hogy a jobbágyoknak tulajdonszerzés lehetőségét is biztosítsák. Ebből következik, hogy a földműves meghatározott munkája és adója a földesurat illeti, de a jobbágy személyével nem rendelkezhet. A jobbágy tehát ugyanolyan ember, és ugyanolyan polgár, mint a nemes, ezért elképzelhetetlen, hogy annak életéről és haláláról ne a törvényes és állandó törvényhatóság döntsön. A választmány tehát a szakaszküldöttséghez hasonlóan azt javasolta, ezentúl csak az országgyűlési képviselettel bíró törvényhatóságok rendelkezzenek a főbenjáró hatalommal. 33 A vétkesek büntetéséről szóló törvénycikk kapcsán a megyei küldöttség arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemesi szabadsággal visszaélve mennyi súlyos bűntettet követnek el az országban. A választmány ezzel kapcsolatban azt javasolta: a magáról megfeledkezett és az egész nemesi rendre szégyent hozó személy esetében a bíróság akár időlegesen, akár véglegesen is megfoszthassa a bűnöst nemesi előjogaitól. Ez a büntetés azonban nem terjedne ki a nemességétől megfosztott személy gyermekeire. A második szakasz I. tc.-hez kapcsolódva a küldöttség kijelentette: el30 A korszakban a törvényes esztendei kamat 6 % volt. Aki a törvényt megszegte, az mint gonosz uzsoráskodó (usurariae pravitatis reus) nemcsak a kamatokat, hanem a tőkéjét is elveszítette. A királyi kincstárra szálló összeg egyharmadát az uzsorást feljelentő személy kapta, az adós pedig visszanyerte a feleslegesen fizetett kamatokat (vö. Frank 1845.1. 658-659). 31 A törvénycikket a márc. 16-i, tizedik ülésen vitatták meg az előző nap megjelent bizottsági tagok részvételével. 52 Az előző nap megjelentekhez csatlakozott Lengyel Márton, távolmaradt Molnár János. 33 Békéshez hasonlóan foglalt állást a Győr megyei választmány, továbbá a somogyi és a tolnai közgyűlés; a zalai küldöttség azonban nem javasolta az uradalmak és privilegizált mezővárosok főbenjáró hatalmának megszüntetését.
