Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)

A jogügyi munkálat

lenkezik a természetes igazsággal, hogy a felségsértés, pártütés vagy hazaárulás bűnében vétkes személy osztályos rokonai az ősi javaktól meg legyenek fosztva. A váltótörvényszék felállításával foglalkozó V rész kapcsán 34 a küldöttség kifejtette: „a köz jólelkűség és nemzeti hitel" lenne csak képes mások jogainak kellő biztonságot adni, és ez ismertethetné meg egy nemzettel a vagyonosodás­ból származó polgárosodás előnyeit. Úgy vélték tehát, hogy egy saját törvényekkel bíró szabad nemzet számára nincs fontosabb, mint a hitel intézetének megte­remtése és a váltótörvényszék felállítása. Ebből a szempontból elfogadták az országos küldöttség javaslatait, mindössze egyetlen kiegészítő megjegyzést fűz­tek a tervezethez. A III. tc. 1. §-ban sorolta fel az országos bizottság a Fiúméban már fenálló törvényszék mellett azokat a városokat, ahol a kereskedői ítélő­székeket fel kívánták állítani. Békés küldöttsége szerint Pest, Pozsony, Sopron, Kassa, Miskolc, Debrecen, Eszék, Temesvár és Zágráb mellett Szegeddel is szá­molni kellene, hiszen a várost kiterjedése és virágzó kereskedelme mindenkép­pen alkalmassá tenné egy ilyen szerep betöltésére. Békés számára pedig külö­nösen fontossá tette ezt a kérdést az, hogy a megye Báccsal, Torontállal, Csanád­dal, Csongráddal és a Kiskunság nagyobb részével a város vonzáskörzetébe tar­tozott. A választmány munkájának végén azt javasolta, hogy a jövő országgyűlésen megtárgyalandó büntetőkódexet és a kereskedésről szóló törvénykönyvet még a diéta alatt fordítsák magyarra. Békés megye az 1832. szeptember 10-én kezdődő közgyűlésen tűzte na­pirendjére a jogügyi operátumot. A bíróságok elrendezéséről szóló fejezetben az úriszékekkel foglalkozó I. tc. kapcsán a közgyűlés elutasította a megyei választ­mánynak a mezővárosok elsőfokú bíráskodásának kiterjesztéséről szóló javas­latát. A megyei ítélőszékekről szóló törvénycikket a rendek azzal egészítették ki, hogy a táblabírák kinevezésekor nemcsak a birtokos és birtoktalan nemesek kö­zötti megkülönböztetés szűnjön meg, hanem lehetőség legyen arra is, hogy a mél­tónak bizonyuló nem nemes személyek sorából is kikerülhessenek táblabírák. Az V tc.-kel kapcsolatban kijelentették: a Királyi Tábla a jövőben ne legyen első­fokú bíróság, az eddig elsőfokon ide tartozó pereket a felállítandó két tartományi ítélőszék illetékességébe kell utalni. A közgyűlés fontosnak tartotta, hogy vala­mennyi ügynek két feljebbviteli fóruma legyen, továbbá a megyegyűlésekhez és az országgyűléshez hasonlóan a törvényszékeken is szerették volna a nyilvá­nosságnak a biztosítását. A polgári törvények első cikkelyével kapcsolatban a rendek arra kívánták felkérni az uralkodót, hogy a jövőben csak a személyes érdemért tegyen adományt. Az öt részből álló jogügyi munkálat véleményezése során számos törvény­hatóság leszögezte: a reformok legfőbb célja az igazság kiszolgáltatásának egysze­rűsítése és meggyorsítása. Csongrád szerint „A polgári társaságos élet jóléte egy részét teszi az, hogy a sérelmet szenvedőknek az igazság nemcsak serényen szol­gáltasson ki, hanem az a panaszosnak mentől kevesebb költségébe s fáradtsá­14 A váltótörvényszék felállításával foglalkozó fejezetet a választmány a márc. 21-i, tizenhar­madik ülésben tűzte napirendjére az előző napon jelen voltak részvételével.

Next

/
Thumbnails
Contents