Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)

A jogügyi munkálat

hitelezőket összehívó - concursualis - perekben is.

2 Ez a változtatás azt jelentette volna, hogy a választmány támogatja az országos bizottság javaslatát a szolgabírói és alispáni ítélőszék megszüntetéséről.

3 Fontosnak tartották azonban azt is, hogy ezáltal a szegény emberek sorsa ne nehezedjen, - a jogügyi munkálat egyik legfőbb célkitűzése ugyanis az volt, hogy az igazság kiszolgáltatása egyszerűbb és gyorsabb legyen. Javaslatuk szerint tehát, ha valakinek egy nemes ellen száz forintot meg nem haladó keresete lenne, akkor a megyei törvényszék helyett a járásbeli szolgabíróhoz és esküdthöz fordulhasson. A keresetet írásban vagy szóban lehetne benyújtani, a feljebbvitelre pedig birtokon kívül kerülhetne sor a megyei törvényszéken. A szakaszküldöttség véleménye szerint a jövőben a megyei közigazgatást és az igazságszolgáltatást szét kellene választani. Érvelésük szerint így volt ez a régi görögöknél és rómaiaknál, így van ez egész Európában és Magyarországon a felsőfokú bírói fórumokon is. A megyei törvényszék elnöke az alispánnal rangban és fizetésben megegyező birtokos nemes lenne, akit távolléte esetén a legidősebb táblabíró helyettesítene. A törvényszéken jelen volna még négy fizetéses táblabíró, akiket a megyebeli birtokosok közül választanának, valamint egy vagy két jegyző, akik birtoktalan nemesek is lehetnének. Továbbá két ügyész, egy iktató, egy kiadó (expeditor) és több írnok venne még részt a törvényszék munkájában. A felsorolt tisztséget a főispán kandidációjával és a rendek választásával töltenék be. A bírákat és a törvényszék összes tagjával együtt azonban élethossziglan választanák,

4 amennyiben valamelyik tisztség megürülne, a főispán a rendek által megnevezett három személy egyikével töltetné be azt. A törvényszék elnökének joga lenne a négy, állandó fizetéssel bíró táblabírón kívül még két megyebeli táblabírót is meghívni az ítélkezéshez, ez utóbbiak napidíjat kapnának. A törvények értelmében a bíráknak és tisztiügyészeknek jogvégzett embereknek kell lenniük, az albizottság szerint ezt a követelményt a törvényszéki jegyzőkkel szemben is érvényesíteni kéne: „lévén az eránt úgyis felsőbb rendelések, hogy senki közhivatalokra elő ne mozdíttasson, aki az oskolát rendesen el nem végezte, és a törvényes gyakorlási időt el nem töltötte." A szakaszküldöttség szerint fontos volna, hogy a „nemes és tisztességes" szülőktől származó ifjak a törvénykezésben gyakorlatra tegyenek szert, éppen ezért iskoláik befejeztével az írnoki eskü letétele után - az üléseken szabadon részt vehessenek. Javaslatuk szerint az eddigi rendelkezéseknek megfelelően a törvénykezés ideje alatt nem lehetne közgyűléseket tartani. Mivel a megyei adminisztráció és igazságszolgáltatás különválna, a jövőben elegendő lenne egyetlen alispán, akit távollétében a legidősebb főszolgabíró helyettesítene. A szakaszküldöttség azonban úgy gondolta, hogy mivel a visszahelyeztetési és határbeli követelések azonnali elintézést 2 Azokról a perekről van szó, mikor egy adósnak több hitelezője van (bővebben 1. Fogarasi 1839. 262.). 3 A megye alsófokú bíróságát, a szolgabírói és alispáni ítélőszéket (pedaneus bíróság) az 1729:XXXV tc. hozta létre. 4 „de mivel a bírót némely restaurationalis respectusok ingadozásba hozhatják, a már egyszer választattak a többi, ezen törvényszékhez tartozandókkal együtt állandók lennének,"