Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A jogügyi munkálat
igényelnek, ezeknek - a törvénykezési szünet miatt - továbbra is az alispán hatáskörébe kellene maradniuk. Az alispánnak az üggyel kapcsolatos iratokat a kis- vagy a közgyűlésnek kellene bemutatnia, az elégedetlen fél pedig ezután a megyei törvényszékhez folyamodhatna. A megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztása után a levéltárat továbbra is egy levéltáros kezelné, aki egyedül csak a törvényhatóság iratanyagának kezelésével foglalkozna, jegyzői feladatai azonban nem volnának: "maradjon ki-ki a maga körében, csak így lehet reményleni, hogy a közhivatalok helyesen és foganatosán vitethessenek." A szakaszküldöttség szerint a törvények értelmében a megyei tisztségviselőknek minden, általuk megvizsgált üggyel kapcsolatos iratot a közgyűlés elé kellene terjeszteni. A jelenlegi gyakorlat szerint azonban csak a közgyűlés által kiküldött bizottság nyújtja be írásbeli beszámolóját a megyének. Azokban az esetekben - oldalagos tanú vallatás, 5 szemrevételezés, határbeli járás -, amikor a tisztségviselők kiküldés (exmissio) nélkül tevékenykedhetnek, a megye rendéi nem kapnak írásos jelentést az ügyek állásáról. Az albizottság véleménye szerint tehát a vonatkozó törvényeket meg kellene újítani, az oldalagos tanúvallatásokkal és szemrevételezésekkel kapcsolatban pedig világos törvények meghozatalára volna szükség: elsősorban arra vonatkozóan, hogy ezekben az esetekben szükséges-e az alispáni exmissio vagy sem. A javaslat arra is kitért, hogy magánszemélyek kérésére ne lehessen küldöttséget kiküldeni. A szakaszküldöttség világos törvényben szerette volna kimondatni: a közgyűléseken csak a közügyeket érintő kéréseket tűzzék napirendre, a peres ügyeket azonban mindig csak az igazságszolgáltatás illetékes fórumain intézzék. A közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválasztásának szükségességét a szakaszküldöttség egyik tagjának, Kornéli Ambrusnak az esetével kívánták alátámasztani. Kornéli apja az Arad" megyei holdmézesi erdőt 1804-ben szerezte meg a Magyar Királyi Kamarától. Az ott lakó taksás nemesek - Kornéli előadása szerint - azonban pusztítani kezdték az erdőt. Hosszas vizsgálódás után Bécsből az a parancs érkezett, hogy az erdőt vegyék zár alá, az erdőt rongáló személyek ellen pedig indítsanak közügyészi pert. A közgyűlésből kinevezett küldöttség az atyai végrendeletet és végső intézkedést politikai úton megsemmisítette, és az erdőt 1810-ben via facti zár alá vétette, és zárgondnokot nevezett ki. 6 Kornéli elmondása szerint az erdőt pusztító taksás nemeseket 1821-ben az ellenük indított per alól felmentették, őt magát azonban ez idő alatt tetemes anyagi kár érte (az egyik zárgondnok értékesítette Kornélinak a házában hagyott holmijait, a másik eladta a Kornéli által szerzett sertésnyájat). 5 A korszakban a tanúk vallomása kétféle volt: előleges, azaz megelőző (collateralis) és hiteles (authentica). A szakaszküldöttség itt az ún. collateralis inquisitiokról beszél. Az oldalagos tanuvallatás esetében is mindig közhatalommal felruházott személy jár el, de soha sem az ügy bírája. A vallomás felvétele nem a közgyűlés előtt történik, a vallomás csupán értesítésül szolgál, de nem bizonyít, ugyanakkor büntetlenül vissza lehet vonni (1. Fogarasi 1839. 388.). 6 A korabeli szabályozás szerint „lehető kár eltávoztatása végett" bizonyos javakat bírói zár alá lehetett venni. Az egyik ilyen eset volt a közös erdő feletti arányper, de sequestrumot lehetett elrendelni peren kívül abban az esetben, amennyiben az erdőt pusztulás fenyegette (Frank 1845. I. 712-713.).
