Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A kereskedelmi munkálat
ellenőrzése alatt működjön. Ezzel szemben az összbizottság gyengíteni akarta az országgyűlés ellenőrző szerepét, elvetette Ürményi javaslatát, és nem kívánta meghatározni a fundus publicus alaptőkéjét." A megyei vélemények ezzel kapcsolatban sok esetben az országos küldöttség kereskedelmi albizottságban megvitatott javaslatokat elevenítették fel, 26 de igyekeztek a fundus gyarapítására egyéb forrásokat is megjelölni. Bihar küldöttsége a közpénztár felállítását a hazai kereskedés szempontjából elengedhetetlennek tartotta. Éppen ezért azt javasolták, hogy a rendek öt millió forintot ajánljanak meg a fundus publicus létrehozására. A pénzösszegre és az országgyűlés által kijelölt munkálatok végrehajtására egy, az országgyűlés áltak kiküldött bizottság felügyelt volna. Borsod vármegye közgyűlése feltételhez kötötte a diéta által meghatározandó összeg megajánlását. Véleményük szerint először szülessenek meg az egyéb kereskedéssel kapcsolatos törvények, elsősorban pedig az örökös tartományok és Magyarország kereskedelmi kapcsolatát a teljes egyenjogúságra és viszonosságra helyező szabályozás. Zala vármegye nem ellenezte ugyan, hogy a fundus publicus alapvetően a rendek anyagi hozzájárulásával jöjjön létre, annak zavartalan működéséhez azonban további financiális fedezetet szerettek volna biztosítani. 27 Többek között azt javasolták, hogy a megüresedett püspökségek, apátságok, kanonokságok jövedelmének egyharmada a közalapba folyjon be. Ez annál is igazságosabb lenne - fogalmazták meg -, mert a nemzet közös vagyonából szerzett egyházi javak, legalább ilyenkor közvetlenül a nemzet hasznára szolgálnának. Továbbá az egyházi személyek ezentúl ne három, hanem négy részre osszák vagyonukat végrendeletükben, és az így keletkező egynegyed rész szintén a fundus publicust gyarapítsa. Ugyanide folyt volna be a sófelárból származott alap jövedelme, a honfiúsításból származó összeg, a talált kincs értékének egynegyede. Zala választmánya szerint a vámok 25 százalékkal történő megemeléséből származó többletjövedelem is ide kerülhetne. Bács vármegye a nemesség által megajánlott összegen és a sófelárból származó bevételen kívül elsősorban az egyházi jövedelmek bizonyos részét tekintette a fundus publicus lehetséges forrásának. A létrehozandó alap adminisztrációját egy országos küldöttségre kívánták bízni. Ugyanakkor fontosnak tartották egy részvényesek25 Barta 1964. 249. 26 Ugyancsak az országos bizottság kereskedelmi albizottságában vetette fel Dessewffy József egy részvénytársaságként működő kereskedelmi társaság létrehozásának tervét, melynek alaptőkéjét nem subsidium, hanem kényszerkölcsön útján teremtették volna elő (Barta 1964. 141.). Fiume város képviselői pedig Fiúméban szerettek volna egy 1 millió forintos alaptőkével induló kereskedelmi részvénytársaságot felállítani (Barta 1964. 142-143.). 27 Zala küldöttsége hangsúlyozta: a kereskedés mostani állapota miatt és jelenlegi pénztelen viszonyok között nem szabad a nemzettől túlzott anyagi áldozatokat követelni: „Azonban minthogy századok elfolyta alatt nemzeti csinosodásunk csak a természet lassú folyamatjára bízva, nem csak ápolgató segédet nem kapva, hanem inkább gyakran tetemes gátakkal kellett küszködnie, azt, amit századok elmulasztottak, azt, amit Európa más nemzeteinél századok eszközölnek, többszázezer polgárok tiszta hazafiúsága, több fejedelmek bőkezűsége segített eszközlésbe venni, szegény nemzetünknek csekély számú birtokosi egy pillanat alatt véghez vinni nem képesek, bármi tetemes áldozatokat tegyenek is,..." nem lehetnének (MOL Kanc. Diaet. 11. cs. 629. v.).
