Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A kereskedelmi munkálat
bői álló kereskedési társaság létrehozását. Feladata bizonyos hazai termények: bor, dohány, kender külföldön való eladása lett volna. A társaság köteles lett volna évi számadásából kimutatható tiszta jövedelem egynegyedét a fundus publicusba befizetni. Győr vármegye küldöttsége azt javasolta, hogy a közpénztár tőkéjének egy jelentős részét egy magántársaság kezelésére kellene bízni. A társaság évi öt százalékos kamatra kölcsönt nyújtana a kézműveseknek, földműveseknek. Erre pedig addig lenne szükség, amíg egy valódi hitelintézet nem állna fel. Feltűnő, hogy Győr a fundus publicus forrásait nem az egyházi javak egy részének igénybevételétől, hanem az örökös tartományokból bejövő termékekre kivetett megemelt vámokból és egyéb illetékekből kívánta biztosítani. Azt is tervbe vették, hogy a pénztár költségén épült csatornák használatáért mindenki által fizetendő, mérsékelt vámot kellene kivetni. Torontál küldöttsége szerint a sófeláron kívül a közalapítványi javakból származott jövedelmet kellene legalább 10 évig a fundus publicus gyarapítására fordítani. A soproni választmány úgy vélte, a közpénztár alapját képező tőkét, a törvényhatóságoknál kellene kamatra kihelyezni, így csak a befolyó kamatok kerülnének a felállítandó közpénztárba. Véleményük szerint ugyanis a különböző alapok felügyelete jelenleg nem megfelelő. Szatmár vármegye bizottsága ellenben nem értett egyet az országos bizottság javaslatával. Kivitelezhetetlennek tartották ugyanis azt a megoldást, hogy a közpénztár elsősorban a nemesség önkéntes megajánlásából jöjjön létre. Véleményük szerint a fundus publicus alapját csak - a királyi kamarától vagy a katolikus egyháztól elszakasztott - fekvő birtok képezhetné. Mivel azonban ez megvalósíthatatlan, így erre a célra továbbra is csak a sófelárból származó alap szolgálhatna. 28 Temes szerint a posta- és kereskedelmi utak megépítését az országos pénztárból kellene fedezni, melynek forrásait az országgyűlés határozná meg. A pénztár kormányzására a törvényhozás egy bizottságot választana, amely a főkormányszéknek számolna be, ez pedig az országgyűlésnek. Baranya az országos postaés kereskedelmi utak, valamint a hidak esetében Temeshez hasonló megoldást vázolt fel, a csatornák megépítését azonban részvénytársaságra bízta volna. A kisebb utak építése a törvényhatóságok kötelessége lett volna, a költségeket pedig a házipénztárból kellett volna fedezni. A közmunkákban résztvevő jobbágyok napidíjat kaptak volna. A Győr megyei küldöttség a fő- és mellékutak megépítését a törvényhatóságokra bízta volna, a közgyűlés azonban a főutakat készítésének költségét a fundus publicusból akarta fedezni. A Pest megyei operátumok kapcsán láttuk, a törvényhatóságok elsősorban olyan utak megépítését szorgalmazták, amelyek az illető megyét is minél jobban bekapcsolták volna a hazai és külföldi kereskedelem vérkeringésébe. A már meglévő kereskedelmi utak közül a Pest-Győr-Sopron útvonal vezetett az örökös tartományokba, a Pest-Kassa-Eperjes-Lőcse útvonal Galíciába, a Pest28 Szatmár ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az egyes törvényhatóságokra csak igen kevés haszon származna a közpénztárból, hiszen az országos bizottság egyetlen olyan országos főútvonalat sem tervezett, amely a megyén haladna át.
