Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

A magyar archontológia múltja, különös tekintettel a vármegyékre

olyan tudományos tevékenységet ért az archontológia alatt, amelynek célja bizonyos típusú történettudományi segédlet összeállítása.

7 Maga a kifejezés görög eredetű szó: az „elöl állni", „élen járni" és a „gyűjtés" jelentésű szavak összetételéből származik. A magyar nyelvű meghatározás sokáig váratott magára, mígnem Havassy Péter a „történelmi tisztségnévtan" vagy „történelmi névsortan" elnevezésekkel állt elő. T. Varga György szerint a névsortan önmagában, jelző nélkül is megállja a helyét.

8 Az archonokról vezetett ókori jegyzékek megszületése után hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az archontológia újból közismert fogalommá váljon. 1638-ban látott napvilágot Joannes Ludovicus Gotofredi földrajzi-történeti-kronológiai gyűjteménye, az Archontológia Cosmica, amelyben az uralkodók és birodalmaik felsorolása kapcsán élt a kérdéses kifejezéssel a szerző. Ezzel egyidejűleg azonban már sorra készültek az egyháziakról (pápák, érsekek, püspökök, apátok), világiakról (császárok, királyok, fejedelmek), a főbb udvari méltóságok, magasabb hivatalok betöltőiről névjegyzékek, összeállítások.

9 Míg ezekben az esetekben vitathatatlan tény az archontológia létjogosultsága, addig a kisebb hivatalok viselői már korántsem esnek ilyen egyértelmű elbírálás alá. Fallenbüchl ezeket is a névsortan tárgykörébe sorolja, szemben Engel Pállal, aki úgy látta, hogy az archontológiának általános - az egész ország történetével kapcsolatba hozható - kutatói igényeknek kell megfelelnie. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy elsődlegesen a mindenkori politikai elithez tartozó személyekre kell a vizsgálódást kiterjeszteni. A megyei tisztikart, városi magisztrátust vagy a vállalati vezetőket érintő kutatást - mint speciális feladatot - nem tekintette az archontológia körébe tartozónak.

10 Az azonban kétségtelen - bármely megközelítést fogadjuk is el -, hogy már a legkorábbi tudós vállalkozások is felsorakoztatták a vármegyei méltóságviselőket. Mindjárt elsőként ide kívánkozik Szentiványi Márton műve, a Dissertatio paralipomenonica rerum memorabilium Hungariae (1699), amely a kezdetektől a XVII. század végéig közli az egyházi és világi főméltóságokat, köztük az éppen hivatalban lévő főispánokat is. Az írás tudománytörténeti értékét növeli, hogy ez az első összefoglaló magyar archontológia.

11 Az időrendiséget követve nem tekinthetünk el Bél Mátyás Notitia Hungariae novae historicogeographica című ötkötetes munkájának (1735-1742) a megemlítésétől, amely az egyes vármegyékről szólva ismerteti azok főispánjait, és lehetőség szerint működésüket is jellemzi.

12 Összefoglaló igénnyel jelent meg 1796-ban Lehotzky 7 Engel, 1998. 29. p. 8 Havassy, 1987. 27. p.;\&rga,T 1987. 31. p. 9 Fallenbüchl, 1986.124. p. 10 Olyannyira nem, hogy külön fejezetben taglalja a problémát (A megyei és városi archontológia kérdéséhez). Fallenbüchl, 1990. 3., 14-16. p.; Engel, 1998. 30. p. 11 Havassy, 1987. 28. p. 12 Fallenbüchl, 1986. 125., 138. p. 8