Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Pillanatképek a Békés vármegyei hivatali elit sorsfordító napjaiból - „Békés megye' örömünnepe..."
beállhattak a sorba, akiknek ruházatuk formáját, színét a köznemesekéhez kellett igazítani. Gyakorlatozásuk időtartamát tíz napban határozták meg. Buzdító tábori zenéről az Aradon állomásozó gr. Hardegg 7. vasas ezred 21 tagú zenekara gondoskodott, akiket az első alispán felkérésére Placsintár Gergely és Tbrmássy Károly fogadott fel Temesváron. A zenészek fehér tollú túri süveget, hét rőf damaszttal bélelt, három rőf világoskék posztóból varrott zrínyit viseltek, amit 22 rőf hamis ezüst borítás, 14 rózsa, 7 fehér gomb, hamis ezüsttel csipkézett nyakravaló díszített. Az első muzsikus további 22 rőf hamis ezüst paszományt és 60 rőf sújtást kapott. Az öltözet elkészítését Wenckheim Béla instrukciói alapján a Geyer Ferenc és Társa cég vállalta. Egy rend dandár felszerelést 23, egy zenész öltönyt 13 ezüstforintban számoltak el. A banderiális sereg lobogójának elkészíttetésére - azon egyszerű oknál fogva, mivel a zászló hímzését nem oszthatták fel több személy között - Nóvák Antal 1842. január 6-án adakozásra szólította fel a Békés vármegyei hölgyeket. A személy szerint megkeresett előkelőségek 430 forintot, a megyei tisztviselők és táblabírák feleségei 86 forint 30 krajcárt áldoztak a nemes célra, a Harruckern-örökösök közös családi pénztárából még 100 forint folyt be. A lobogót báró Wenckheim József özvegye, báró Orczy Terézia Pesten rendelte meg, a zászlótartó nyakvas \ferner János lakatosnál Gyulán készült. A célszerű, alkalomhoz illő felirat - az első alispán felkérésére -Vörösmarty Mihály tollát dicsérte. Az ország és Békés vármegye címerét Theodor Péteriéin festő mintarajza után hímezték a selyemre. A míves darabot 1842. május 16-án'Wenckheim Béla emlékül a főispánnak ajándékozta, aki 1843 nyarán a kedves gesztus fejében, viszonzásul egy másik lobogóval lepte meg a rendeket. A zászló értékét növelte, hogy annak szalagját Károlyi hitvese, gr. Zichy Karolina saját kezeivel hímezte. 89 Kellő odafigyelést igényelt a megfelelő helyszínek kiválasztása. A várhatóan nagyszámú vendégsereg befogadására a vármegyei közgyűlési terem szűknek bizonyult, ezért helyette a gyulai református templom mellett döntöttek. A tágas építmény két karzatán a hölgykoszorú is helyet kaphatott. Az ülőszékek és a cancellus elbontásával tovább tágították a teret. A munkát két ezüstforint fejében Borbély János kurátorra bízták. 1842 áprilisára Károlyi saját költségén kívül-belül kimeszeltette az épületet. A fuvart és a napszámot az egyházközség biztosította, a reparációhoz szükséges homokot pedig megelőlegezte. A beiktatás utáni lakoma a megyeháza udvarán felállított sátorban zajlott, amit Bodoky Károly vármegyei mérnök tervei szerint kifejezetten erre az alkalomra készítettek, benne a hangászok számára karzatot alakítottak ki. Bár a munkálat igen költséges vállalkozásnak bizonyult, ezt a tervező azzal kívánta 89 Az ünnepség végeztével a dandárok megtarthatták ruházatukat, csak a nyeregbundát, kantárt kellett visszaszolgáltatniuk. A vasas ezred zenészei ellenben nem kapták meg ruhadarabjaikat, azokat a vármegyei mundérozó küldöttség rendelkezésére bocsátották. BML IV A. 7. sz. n./1842,29/1843; BML IV A. 4. a. 82/1842,97/1842,843/1842; kgy. jkv. 1191/1843,1199/1843. 32
