Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Pillanatképek a Békés vármegyei hivatali elit sorsfordító napjaiból - „A szokott Installatiotul Kegyelmesen feloldoztatik..."
megrögzött aulikus kiállása is elégedetlenségre adott okot az ellenzéki gondolkodásúak körében. 84 Ilyen előzmények után nem meglepő a rendek egyhangú végzése, amely szerint semminemű tiszteletadást nem kívántak tanúsítani az adminisztrátor irányában. Egyedül azt hagyták meg az első alispánnak, hogy a székfoglaló közgyűlés határnapját közhírré tegye. A döntést Cseh Ferenc a június 25-i postával hivatalosan is közölte a főispáni helyettessel. Atzél Antal végül 1836. július 9-i levelében tűzte ki a beiktatás időpontját, ami július 28-ra esett. A terminust a július 12-i közgyűlésen ismertették, kimondták - pusztán a formaságoknak engedve -, hogy arra szokott módon minden megyebeli birtokost és táblabírót meghívnak. 85 Híre ment, hogy Békés vármegye elutasító magatartását Arad és Temes megyei nemes urak népes kísérete fogja ellensúlyozni. Az előzetes feltételezések azonban csalókának bizonyultak, hiszen július 27-én este hét óra tájban Atzél csupán testvéröccse, József társaságában érkezett Gyulára. A négylovas hintó kíséretét mindössze egy üres kocsi alkotta; közvetlenül utánuk három parasztszekér és az aradi cigányokból álló hangászkar haladt. A megyeszékhelyen rábeszélésnek engedett önkéntesek üdvözölték a főispáni adminisztrátort, ők - nem többen 24 főnél - a hintó előtt és mellett lovagoltak. A „válogatott" társaságnak csak nyolc nemes tagja volt, a többiek a gyulai adófizetők, bírák, mészárosok, hentesek közül kerültek ki. Sokuknak nemhogy díszruhája nem volt, de még kardra sem futotta. Egyeseknél a nyerget pokróc helyettesítette, viszont olyan is akadt, aki szőrén ülte meg a lovat. A mészárosok a díszmenetben sem váltak meg karikás ostoraiktól, ezeket a vállukon átvetve, vagy kézben vitték magukkal. A levett süveggel lovagló nemesek éljenkiáltást próbáltak kicsalni az utcákra tódult gyermekekből - kevés sikerrel. Különösen komikus helyzet fogadta a vármegyeháza udvarára megérkező „bandériumot", hiszen éppen akkor vert ott sátrat egy kóbor majomoktató, aki síp- és dobszó mellett ugrándoztatta majmait... Atzélt - a megyei végzés értelmében - küldöttség nem fogadta, csak miután szobáiba visszavonult, akkor kereste fel az első- és másodalispán. A rendeket négytagú küldöttség, a helybeli köznemességet kardot kötött mesteremberek képviselték, illetve helyettesítették. A beiktatás előestéjén az adminisztrátor vacsorára látta vendégül a megye termében az itteni mágnásokat, valamint a később érkezett nyolc aradi vendéget. A gyulai köznemességet külön helyen vendégelte meg. A rendek nagyobb része és a vármegyei tisztikar a Korona vendéglőben, valamint egy, az ez alkalomra készített sátorban gyűlt össze. Örömpoharat ürítettek - Lánczy József egészségére. Július 28-án a beiktatási ceremónia résztvevői a közgyűlési teremben gyűl84 Kgy. ir. 934-935/1836] kgy. ir. 934/1836 (jkv. fog.); Kossuth Lajos összes munkái, 1966. 675., 718. p. 85 BMLIVA.4. a. 115/1836,120/1836, 126/1836. 29
