Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

Pillanatképek a Békés vármegyei hivatali elit sorsfordító napjaiból - „A szokott Installatiotul Kegyelmesen feloldoztatik..."

székfoglalásra - meghívót kaptak a szomszédos vármegyék és a nagyváradi püspök. A megyei visszajelzések alapján 81 főre számíthattak, rajtuk kívül Abaúj vármegye is jelezte részvételi szándékát. A helybeli nemes urakat arra buzdították, hogy minél nagyobb számban - egyformán csinos, nem túl költséges magyaros öltözetben, lóháton - gyűljenek össze a beiktatás napján, és Lehoczky Lajos másodszolgabíró vezetése mellett emeljék az installatio fényét. A csinos kiállás érdekében a persecutorok kalap helyett csákót viseltek. A járásbeli szolgabírák azt kapták feladatul, hogy a gazdákat, a diákságot és a céhtagokat szép számban az utcára csalogassák, valamint lovas legényeket fogadjanak fel, akik Lánczy hintója előtt fognak lovagolni. Úgy tervezték, hogy a megyehatáron a Rosthy Albert másodalispán vezette küldöttség köszönti a főispánt, akit majd Csabán is üdvözlő deputatio fogad, a gyulai praetorialis háznál pedig Vidovich György első alispán vár rá több tisztviselővel. Lánczy József azonban július 23-án este tíz órakor teljes csendességben érkezett meg Sarkad felől, így a menetrend kissé felborult. Az alispán még ezen az éjjelen személyesen köszöntötte a megye első emberét. Július 26-án az installatio résztvevői a megye praetorialis házánál gyülekeztek, innen a főispán szobájához mentek, majd együtt vették az utat a templomba, aholVurum József nagyváradi püspök celebrálta a misét. Maga a beiktatás a megyeháza udvarán felállított fedeles színben ment végbe. Miután Lánczy a püspök kezébe letette az esküt, többször megéljenezték, végül döntést hoztak az installatión elhangzott beszédek kinyomtatásáról.

83 Egy-egy főispáni beiktatás olajozott, zökkenőmentes lefolyása nagyban függött a rendek hozzáállásától, akik nem minden esetben tekintettek „örömünnepnek" egy-egy főispáni kinevezést. Ha úgy akarták, a főispáni eskü letételét sem kísérte szükségszerűen ünnepi pompa. Kirívó példa erre 1836-ban adódott. Békés vármegye közönsége - amely a reformkorban mindinkább ellenzéki elveket hangoztatott - 1836. június 22-én szembesült azzal az uralkodói döntéssel (Bécs, 1836. május 19.), ami alapján Lánczy Józsefnek főispáni címe megtartása mellett el kellett hagynia Békést. Kinevezett utóda főispáni adminisztrátorként borosjenői báró Atzél Antal lett. A rendek dacos visszautasítással vették tudomásul a kinevezés tényét. Miután Lánczy érdemeit magasztos, pátosszal teli hangon örökítették meg, sommásan ezzel zárták a közgyűlést: „többire pedig e jelen királyi kegyelmes leirás tudományul vétetett". Atzél személye közvetlenül elő sem került, csupán ez a három sor utalt rá. Atzélról köztudott volt, hogy mint Arad vármegyei első követ az elmúlt diétán az adó és vaílás tárgyában nem a követutasításban foglaltak szellemében szavazott; Ezenfelül 83 Kgy. jkv. 753/1825, 946/1825, 992/1825; BML IV A. 4. a. 106/1825, 168/1825, 171/ 1825,192-193/1825, 209-216/1825; BML IV A. 4. c. 106/1825, 212-216/1825. 28