Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

Pillanatképek a Békés vármegyei hivatali elit sorsfordító napjaiból - Békés vármegye újjászervezése, a restauratiók sora

táskörben tanúsítottak".

48 Bár a megye igényelte a főispán jelenlétét, ezt ő rendre visszautasította egyéb elfoglaltságaira, a nagy távolságra, az utak járhatatlanságára, betegeskedésére hivatkozva. Szerinte a tisztikar tevékenysége megelégedésre adhatott okot, ezért évről évre megerősítette őket. Az 1718. és 1722. évi tisztújításon Sztrányai Ferenc mint főispáni megbízott járt el helyette. Rá várt a feladat 1722. június 8-án, hogy Löwenburg intencióinak megfelelően leváltsa a túlkapásokkal vádolt tisztikart, amely jogtalanul behajtott napidíjakkal sanyargatta a lakosságot. A főispán csak egyetlen esetben, az 1723 szeptemberi restauratión tüntette ki Békés vármegyét jelenlétével, később minden maradt a régiben, és 1728-ban Luzsinszky István, 1732-ben pedig lipóczi Keczer István főispáni megbízottak képében jelent meg.

49 A historikus nem alaptalanul jegyezte le a következő sorokat: „ugy a' számadásokban, valamint a' közigazgatásban a' legnagyobb rendetlenség harapódzott el, mindamellett hogy az évi számadásokat bekívánta [ti. Löwenburg] és a' kötelességet mulasztó hivatalnokokat önkényesen elmozdította 's másokat nevezett ki".

50 Harruckern János György 1732. október 9-i beiktatását követően nem jött személyesen Gyulára, hanem csak fián keresztül érintkezett a megyével. Ó is élt a tisztviselők kinevezésének jogával, annál inkább, mivel főispánsága első felében két komoly tényező vetett gátat a* tisztújításnak. Épphogy elcsitult a Péró-féle lázadás (1735), 1738 augusztusában Csabán felütötte fejét a pestis, ám 1736-ban mégis sor kerülhetett restauratióra, amelyet János György fia, Ferenc bonyolított le. Harruckern Ferencet 1743-ban a királynő főispánná tette meg, ő az 1744., 1755., 1763. évi építőszék mellett - hivatali elődeihez hasonlóan - saját elhatározásából, vagy a vármegye javaslatára tisztviselőket is kinevezett. így volt ez a Harruckernt követő főispáni adminisztrátorok alatt is, és helytálló Haan megállapítása: „ha végig megyünk a régibb jegyzőkönyveken, azt látjuk, hogy a közgyűlések 1790 évig mindig csak helyi, közigazgatási dolgokkal vesződtek. A tisztújítás, ha nem is minden három, de legfeljebb őt év alatt mindég megtartatott, kivévén II. József korát".

51 A király 1786-ban kiadott rendelete értelmében ugyanis megyegyűlést csak országgyűlési követválasztás céljából lehetett tartani. A tisztviselők ezentúl nem választás, hanem kinevezés útján nyerték el hivatalukat a kerületi biztos által, aki fel is függeszthetett, de döntése ellen fellebbezni lehetett az ablegatus útján. Ilyen előzmények után kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a rendek 1790. április 26-nak, amikor báró Orczy József főispáni helytartó elnöklete alatt tisztújításra került sor.

52 Ennek a 48

Éble, 1895.53.p. 49 Haan, 1876. 58. p.; [Haan], 1886.120-121. p. 50 Karácsonyi, 1. köt., 1896. 327-328., 331., 338. p.; [Haan], 1886. 121-122. p.; Békés vármegye történetei. A' honfoglalás ezer éves iubilaeuma alkalmából a' vármegye közgyűlésinek megbízása folytán irta Haan Lajos. Kézirat. BML sz. n. ir. 51 Karácsonyi, 1. köt., 1896. 339-346. p.; [Haan], 1886.123-124. p.; Uő., 1870. 47. p. 52 [Haan], 1886. 119-120., 125-126. p. 20