Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

A magyar archontológia múltja, különös tekintettel a vármegyékre

és pályarajza minél teljesebb legyen.

40 Mivel a családnevek helyesírásában a XIX. század végéig a legcsekélyebb következetesség se mutatható ki, ezért abban az esetben, ha az illető személy nem maradt meg egy bevett névírásmód mellett, akkor a genealógiai irodalomban elfogadott névalakot vettem alapul. Névváltoztatás esetén a kérdéses méltóság vagy hivatal betöltőjét az engedélyezett, új családnéven soroltam be, a módosítás tenyéré, körülményeire a vonatkozó prozopográfíai részben utaltam. A főnemesi rangot a név előtt, a nemesi előnevet hátravetve közöltem. A megkereszteléskor kapott, egyébként nem használatos keresztnevek lábjegyzetbe kerültek. A név- és idősorok összeállításában megkerülhetetlen forráscsoportnak bizonyult a tiszticímtárak sorozata.

41 Az Athenaeum gondozásában kisebb kihagyásokkal 1873-1944 között kiadott Magyarország tiszti cím- és névtára a hivatali pályaívek minél teljesebb megrajzolásában volt segítségemre. A nyomta40 Fallenbüchl Zoltán szerint egy-egy életpálya beható vizsgálata során szintén összetett szempontoknak kell érvényre jutni: az etnikai, vallási hovatartozás, társadalmi helyzet, vagyoni viszonyok, képzettségi család, életkor, hivatali karrier, alkotó- és művészi tevékenység vizsgálata mind bevonható ebbe a körbe. Kutatási tapasztalatai alapján a tisztikar feldolgozásakor a legnagyobb teljességre kell törekedni, annál is inkább, mert a hivatali hierarchia élén állók gyakran alacsonyabb poszton kezdték működésüket. Messzemenőkig osztja ezt a nézetet Havassy Péter, aki a megyei archontológia összeállítása kapcsán nyomatékosan rámutat arra, hogy nem elég az ispán, alispán kilétének a tisztázása, a szolgabírákat, esküdteket, jegyzőket, várnagyokat, országgyűlési követeket is figyelembe kell venni. Ez alapján következtethetünk a tisztségek közti mozgásra, egymáshoz való viszonyukra. Székely \fera hasonlóan a személyi adatok egészének a gyűjtését hangoztatja, még ha ezeknek közvetlen archontológiai vonatkozásuk nincs is, hiszen a feltárt tények a hivatal- és társadalomtörténet vagy a genealógia számára értékes adalékul szolgálhatnak. Horváth Richárd reményei szerint az archontológiához csatolt, életpályára jellemző adatok közlésével a tisztségviselők „megyén belül - különösen a személyes viszonyrendszerek tekintetében - betöltött" szerepe is árnyaltabb, jobban megragadhatóbb lesz. Nem volt ismeretlen a probléma a XX. század első felének historikusai előtt sem. Példának okáért Szontagh Almos Árva vármegye főispánjait bemutatva, azok pályáját, akik 1867-1910 között funkcionáltak, részletes életrajzban ismertette. Ugyanez a megfontolás vezette Nyitra megye archontológusát, Fabricius Endrét: „Szükségesnek tartottam, hogy a főispánok és alispánok személyére és cselekményeire vonatkozó jellegzetesebb, fontosabb adatok is fel legyenek tüntetve, amelyek az illető egyéniségének megítéléséhez nyújtanak kellő támpontokat". A közelmúltban Farkas Gábor a nemesi Fejér vármegye alispánjait érintő archontológiai összeállítását (1692-1849) a családi kötelékre, a tiszti pálya megelőző és későbbi állomásaira vonatkozó adalékokkal egészítette ki. T'Varga György 1987-ben megjelent cikke az elmondottakkal szemben leszűkítve értelmezi a személyi adatok körét. Szerinte általánosságban a szigorúan életrajzi és közhivatali pályafutással kapcsolatos ismérvekre kell korlátozni a kutatást, amely csak a születés, halálozás helyét, évét, a beosztást és a benne bekövetkezett változásokat érintse. Fallenbüchl, 1986. 126-127., 132-133. p.; Uő., 1990. 9. p.; Havassy, 1987. 31. p.; Székely, 1979. 493. p.j Horváth, 2000. 251. p.; Szontagh, 1912. 109-124. p.; Fabricius, 1943. 4. p.; Farkas, 2000. 118-123. p.;\&rga,T 1987. 34. p. 41 Az első fennmaradt calendarium titulare - feltételezett címe Schematismus Inclyti Regni Hungáriáé (1730) - ismertette az egyházi és világi méltóságok sorában a főispánokat. Az .1740ben Győrött megjelent Streibig-féle Calendarium Jauriense pedig 1759-től már az alispánokat is közölte. Az első naptár nélküli, önállóan megjelent tiszticímtár Speiser Ferenc Domonkos Ecclesi16