Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
A magyar archontológia múltja, különös tekintettel a vármegyékre
tott formában hozzáférhető, regiszter jellegű és biográfiai kiadványokon túl kutatásom jórészt levéltári forrásokon alapul. Lehetőségeimhez mérten elsősorban a Békés Megyei Levéltár iratanyagának a kiaknázására törekedtem. Többek között felhasználtam a vármegyei nemesi közgyűlési, a vármegyei bizottmánya a törvényhatósági bizottsági, első- és másodalispáni jegyzőkönyveket, valamint a hozzájuk kapcsolódó iratokat. A Békés Megyei Levéltár és a Magyar Országos Levéltár családi és személyi fondjaitól, egyházi és állami anyakönyvi másodpéldányaitól sem tekinthettem el. A XDC. század második felétől a korszak végéig a belügyminisztériumi levéltár elnöki és általános iratai között fellelhető szolgálati- és nyugdíjjogosultságra vonatkozó kimutatásokat használhattam eredményesen. Munkám szempontjából az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Aprónyomtatványtárának gyászjelentés-gyűjteménye is lényeges adalékokkal szolgált. A tanulmányokra, képzésre vonatkozó adatokat a nyomtatott értesítőkön kívül a Békés Megyei Levéltár intézményi, iskolai fondjaiból és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára szigorlati és államvizsga jegyzőkönyveiből merítettem. asticae et saecidares RegniHungáriáé dignitates ac honorum tituli-ja. volt (1764), amely helytartótanácsi ellenőrzéssel készült. A helytartótanács 1789. november 4-i rendelete meghagyta a bármely hivatalt érintő változás bejelentését minden év október 1-jéig, hogy a címtár január l-jén naprakészen jelenhessen meg. A későbbiekben az augusztus vége - október vége közti időszakban kellett a tisztviselők névsorát felterjeszteni. Erre a kötelezettségre többször figyelmeztették a vármegyéket is 3 amelyek rendre megküldték az első- és másodalispánok nevét. A kért adatok a békési rendektől is időben beérkeztek. Békés vármegye nemcsak adatokat szolgáltatott a tiszticímtár számára, hanem megjelenése után gondoskodott annak beszerzéséről is. 1796-ban a „vármegye közönséges szükségére" Pesten 1 forintért egy titulare kalendáriumot vettek. 1804-ben két tiszticímtáras naptár megvásárlására 2 forint 30 krajcárt költöttek. 1813-ban ugyanez a tétel - az országgyűlési articulusokkal együtt - 9 forint 40 krajcárba került. Az adószedő 1837. évi elszámolásából kitűnik, hogy „Titulare Kalendariomot 2. példányban, Katonai Schematismust egyben meg szerzett" 7 forint 12 krajcár értékben. Ezeket az első alispán, illetve a főjegyző rendelkezésére bocsátották, azzal a megkötéssel, hogy a főjegyzői példányt szükség esetén az ügyészi tisztség is használhatja. Az elkövetkezőkre nézve határozatot hoztak a status schematismus megvásárlásáról is. 1842-ben két darab titulare kalendárium és egy status schematismus 9 forint 57 krajcárba került. 1848-ban a folyó évre szóló birodalmi és tiszti névtár késedelmes megjelenése miatt a pénztárnok csak a katonai névtárat szerezhette be, amit az alispáni hivatalnál helyeztek el. Fallenbüchl, 1977. 305306., 308-310. p.;kgy.jkv. 1089/1792,912/1794,877/1795,590/1796,914/1796,786/1797,593/ 1798, 798/1799,743/1800,850/1801,431/1804,283/1813,1862/1837,1428/1842,1628/1843; BMLIY A. 1. b. 959/1793, 593/1798 ö'kv. fog.); BMLIV A. 4. a. 22/1811,372/1814,1428/1842; BML IV A. 4. c. 655/1845; BML IV B. 102. a. 239/1848. 17
