Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

A magyar archontológia múltja, különös tekintettel a vármegyékre

1902-ben megjelent második vállalkozása részben megismételte az előzőeket, de az időközben beállt változásokat is figyelembe vette, 1897-tel bezárólag.

37 Békés vármegye törvényhatósága megbízásának tett eleget Karácsonyi János, amikor a millennium méltó megünneplése jegyében háromkötetes monográfiában dolgozta fel a megye múltját. Tekintettel a középkori előzményekre, a mű megjelenéséig sorra vette a főispánokat, alispánokat, de az országgyűlési követeket - 1848 után pedig képviselőket -, jegyzőket, szolgabírákat, esküdteket sem hagyta figyelmen kívül. A pénztárnokok, számvevők, levéltárnokok, ügyészek, fizetéses táblabírák és az árvaszéki tagok is kutatása részét képezték.

38 A Békés vármegye főispánjait érintő, 1994-ben megjelent archontológiában Fallenbüchl Zoltán az 1526-1848 közötti korszakot tette vizsgálódás tárgyává. A méltóság viselésének időhatárán túl négy esetben a halálozás dátumát is feltüntette. A Békés megyei főispánokat is felvonultató, 2000-ben kiadott legutóbbi archontológiai adatsorban Mudrák József az 1867-1944 közötti méltóságviselőket gyűjtötte össze.

39 Jelen munkát a Békés vármegyei főispánok, illetve az itteni tisztikar egészét, vagy a tisztviselők meghatározott körét érintő, fentiekben taglalt archontológiai közlések közvetlen folytatásának tekintem. A vármegye újkori újjászervezésétől, 1715-től egészen 1950-ig veszem sorra - közös kronológiai rendben - a főispánokat, főispáni helytartókat, kormánybiztosokat, megyefőnököket, továbbá az alispánokat, az első- és másodalispánokat. A méltóság- és a hivatalviselés kezdő- és záró dátumának a kinevezés, illetve megválasztás, valamint a felmentés, a hivatalból való elmozdítás - ennek hiányában a lemondás időpontját tekintettem. Szándékom szerint a szoros értelemben vett archontológiai adatsoron túl a személyi adatok minél teljesebb feltárására törekedtem, vállalva az ebből adódó tartalmi egyenetlenséget. Egy-egy életút felvázolása során vizsgáltam a családi hátteret, az iskolai tanulmányok állomásait, és a hivatali ranglétrán való előrelépést. Utaltam a társadalmi-közéleti szerepvállalásra, az esetleges irodalmi ambícióra, jeleztem a kitüntetéseket, elismeréseket. Az archontológia és a prozopográfia közös nyomvonalán kívántam haladni; ezek ugyanis - faktografikus jellegüknél fogva - kölcsönösen kiegészíthetik, segíthetik egymást annak érdekében, hogy az egyes méltóság- és tisztviselők életvármegyei szakkönyvtár számára a 80 ív terjedelmű, nagy album alakú munkát, annál inkább, mivel az „úgyszólván csak a vármegyék és főispán Urak számára készült". A belügyminiszter azonban nem adta beleegyezését, hogy a fűzött példány 28 forintos árával megterheljék a házi pénztárat. 189l-re annál kínosabb helyzet állt elő, amikor kiderült, hogy Békés, Nagy- és KisKüküllő vármegyét leszámítva az ország valamennyi törvényhatósága megrendelte Somogyi könyvét. BML

IV B. 407. b. IV110/1888. 37 Somogyi, 1902. 44-47. p. 38 Karácsonyi, 1. köt., 1896. 472-480. p. 39 FaUenbüchl, 1994. 66-67. p.; Mudrák, 2000. 364-365. p. 15