Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

A magyar archontológia múltja, különös tekintettel a vármegyékre

Elsődleges forrásául Lendvay Márton Ignác nyugalmazott magyar királyi tanácsos Catalogus comitum comitatuum-a szolgált, amely azonban nem minden megyére terjedt ki. Lendvay megküldhette munkáját az érintett vármegyéknek, sőt az sem kizárt, hogy éppen azok megbízásából dolgozott. Fallenbüchl a Catalogus-on kívül kiterjedt könyvészeti és saját levéltári kutatással tette teljessé összeállítását, amely egyes esetekben a kinevezés, felmentés vagy akár a halálozás napi dátumának a felderítését is magába foglalta.

29 A Zala Megyei Levéltár 2000-ben bocsátotta közre a vármegye legfontosabb választott és kinevezett központi és járási tisztségviselőinek, valamint az 1848 előtt megválasztott országgyűlési követeinek a teljességre törekvő cím- és névtárát (1138-2000). A kötetet a megyei közigazgatás, illetve az önkormányzati igazgatás történetét ismertető hivataltörténeti rész - kitérve a területi változásokra, a tisztségviselők feladat- és hatáskörére - vezeti be, amit a korszakok szerint tagolt archontológiai adatsorok követnek. A könyvet záró névtár felöleli - a tisztség megnevezésével - valamennyi tisztviselő szolgálati idejét.

30 Ugyancsak 2000-ben hagyta el a sajtót Gálocsy Zoltán levéltárnok Ung vármegye tisztikarát- az első középkori előfordulástól 1867-ig, esetenként 1887ig - felvonultató összeállítása, amelyet eredetileg 1908-1909-ben publikált a szerző. A munkában a főispánok, alispánok, jegyzők, szolgabírák, táblabírák, esküdtek, pénztárnokok, számvevők, ügyészek és levéltárnokok neve, valamint működési évköre szerepel az életútra, a viselt hivatalra vonatkozó esetleges adalékokkal.

31 Az elmondottak után jogosan merülhet fel a kérdés, vajon Békés megye hogyan illeszkedik a vázolt fejlődési menetbe? A kutatások megindulásakor a kiváló helytörténész, Haan Lajos meglehetősen borúlátóan mérte fel a lehetőségeket: „Alig van vármegye, melynek főispánjait oly bajos volna szakadatlan rendben kimutatni, mint Békésnek, azon oknál fogva, mert Békésnek régibb levéltára nincs".

32 A nehézségekkel számolva mégis elkészültek az első méltóságsorok. Érdekességként ezek élére kívánkozik Rudnyánszky Sándor vármegyei főjegyző listája, amelyet 1825. július 26-án, Lánczy József installatiója kapcsán ismertetett. Célja kétséget kizáróan a beiktatás fényének emelése lehetett az elmúlt 110 év jeles főispánjainak felsorakoztatásával. Bár az archontológiai elvárásoknak nem tesz eleget - mivel megelégszik az egymást követő főispánok nevével, a méltóságviselés évkorétól viszont eltekint -, mégis kiindulópontként értékelhető, főképpen a felhasznált levéltári források tekintetében. A Karassiay István levéltárnok által összeállított újabb, 1839. évi névsor már az archontológia által támasztott kívánalmaknak is megfelel. 1839 áprilisában fogott a megyei 29 Fallenbüchl, 1994. 24-25. p. 30 Zala megye, 2000. [5.] p. 31 Gálocsy, 2000. 5-7. p. 32 Haan, 1. köt., 1870. 103. p. 13