Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

A magyar archontológia múltja, különös tekintettel a vármegyékre

Könyvtár jóváhagyásával 1983-1984-ben körkérdést intézett a megyei levéltárakhoz. Elsősorban arra várt választ, hogy rendelkeznek-e az 1686-1825 közti időszakban olyan egykorú vagy újabb segédlettelj amelyből kiderül a tisztviselők neve, hivatalba lépésük és kiválásuk időpontja. Azon kéziratok, megjelent publikációk jegyzékét is bekérte, amelyek az érintett tárgykörben születtek. Végül rákérdezett arra, hogy a levéltárosok közül foglalkozik-e valaki megyei méltóságsorok összeállításával. A beérkezett válaszok elemzéséből kitűnt, milyen éles a különbség az ország nyugatig középső és keleti része között. Az esetek nagy részében inkább a dunántúli megyék mutattak hajlandóságot arra, hogy egy központilag koordinált megyei archontológiai feltárásban a rájuk eső kutatást elvégezzék. Érdekes módon a munkát megkönnyítő segédletek és szakirodalmi jegyzékek is zömmel itt álltak rendelkezésre. A biztató lehetőségek ellenére az országos szintű kooperáció elmaradt, mivel a kezdeményező Fallenbüchlnek ekkor nem volt módja az ügy előmozdítására, megszervezésére. A próbálkozás mindenképpen példaértékű - még ha nem is hozott kézzelfogható eredményt -, amennyiben ösztönzően hatott az elkövetkező évek publikációira.

24 lurbuly Éva például Zala megye XVIII. század eleji közigazgatását kísérte nyomon 1986-ban megjelent tanulmányában, külön fejezetet szentelt a tisztviselőknek, az 1700-1750 közt működőitek névsorát pedig függelékben közölte.

25 Gecsényi Lajos ugyanebből a szempontból tette vizsgálódás tárgyává a XVII. századi Győr vármegyét, a tisztikar tagjaival kiegészítve (1526-1703).

26 A megyei archontológia kissé mostohán kezelt területe, az alispáni hivatal került Erdős Ferenc érdeklődésének középpontjába, aki Fejér vármegyei viszonylatban ismertette a szervezetet, ügyrendet, valamint az 1872-1944 közt működött alispánokat is.

27 Havassy Péter általánosságban kívánta ráirányítani a figyelmet a magyar világi archontológiára. A Levéltári Szemlében közzétett cikke betekintést enged a hazai kutatások történetébe, emellett módszertani kérdéseket is taglal, számba veszi a lehetséges forrásokat, valamint a jelzett témában megjelent kiadványokat. Az országos, illetve a több megyével foglalkozó archontológiai művek jegyzékét a vármegyék szerinti bontásban összeállított bibliográfia követi.

28 . 1994-ben fordulóponthoz érkezett az újkori méltóságviselőket érintő feltáró munka. Ebben az évben látott napvilágot Fallenbüchl Zoltán Magyarországfőispánjai 1526-1848 címet viselő írása, amely bevezetésként röviden vázolja a főispáni állás múltbeli fejlődését a Szent István-kori előzményektől egészen az intézmény fennállásáig. Helyet kaptak benne a történelmi Magyarország mellett az erdélyi és a horvát-szlavónországi vármegyék első emberei is. 24 Fallenbüchl, 1990. 14-15. p. 25

Turbuly, 1986. 267-294. p. 26 Gecsényi, 1988.14-34. p. 27 Erdős, 1987. 90. p. 28 Havassy, 1987. 27. p. 12