Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
1861. március 18-án az Urszinyi Andor másodalispánná történt megválasztásával megürült fizetéses törvényszéki bírói tisztet töltötték be Karassiay Istvánnal, aki a szokott esküt másnap tette le. Urszinyi lemondása nyomán, ez év május [27]-én közfelkiáltással a másodalispáni méltóságra emelték, a másodalispáni jegyzőkönyvet már ezen a napon átvette elődétől. Fizetést május 28-tól utalványoztak részére. A másodalispáni tisztségéről való lemondását 1861. november 10-én terjesztette fel a főispánhoz, viszont a megyei alkotmányos tisztikar november 14-i általános lemondását követően november 30-ig még eleget tett hivatali kötelezettségeinek. 313 1867. április 13-tól - Jancsovics Pál másodalispán mellett - a vármegyei első alispáni tisztet viselte 1871. december 30-ig bezárólag. Ekkor - a tisztikar tényleges visszalépésekor - ő is lemondott, ám az újbóli jelöléstől elhatárolta magát. 1872-1875 között az orosházi járást képviselte az országgyűlésen. Emellett 1872-től a békéscsabai városi képviselő-testület virilis jogú tagja volt. 314 gróf Károlyi György, nagykárolyi (*1802. március 28., Bécs -11877. november 9., Budapest 315 ) Az egyik legrégibb törzsökös magyar családból származott. Felmenői a Kaplony nemzetségből eredeztették magukat, és Szatmár vármegyében telepedtek meg. Mint gróf Károlyi József (1768-1803) és grófWildstein-Wirtenberg Erzsébet (1769-1813) legkisebb fia 1802-ben született. 316 Ő maga 1836. május 16-án Pozsonyban kötött házasságot gróf Zichy Karolinával (1818-1903), akitől hat gyermeke született: Gyula (1837-1890), Viktor (1839-1888), Gábor (*1841),Tibor (1843-1904), István (1845-1907) és Pálma (1847-1919). Károlyi György alapos házi neveltetés után 1817-1820 között a pesti egyetemén jogot hallgatott, utolsó vizsgáját 1820 májusában a magyar törvényekből tette le. 1820 júniusában bevonult katonának, a császári ulánusoknál lett hadapród. Még ez év őszén alhadnaggyá lépett elő a TOrttemberg-huszároknál. 1821 tavaszán mint főhadnagy a Hessen-Homburg huszárokhoz került, 1822től az equitatiónál alkalmazták. 1822-1823-ban a Nostitz könnyűlovas ezred kapitánya volt, innen vált meg a hadseregtől 1823-ban. A katonaévek után hogy látókörét szélesítse - beutazta Németországot, Franciaországot, Angliát. 313 BMLIVB.253.a. 126/1861,128/1861,396/1861,404/1861; BML IV B. 256. a. 1265/ 1861; BMLIV B. 257. a. sz. n./1861. máj. 27., 431/1861, 479/1861. 314 BML IV B. 254. a. 578/1871; BMLV 302. a. kpv. jkv. 68/1872, 30/1873, 49/1874, 2/ 1877, 6/1878,43/1880, 37/1882, 58/1886, 2/1888, 36/1889, 16/1890, 53/1891, 12/1892; Karácsonyi, 1. köt., 1896. 474. p. 315 Éble, 1913. H. tábla. 3,6 Uo.; Nagy, 6. köt., 1860. 98-101. p. 113
