Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
A magyar archontológia múltja, különös tekintettel a vármegyékre
a legrégibb időktől saját korukig bezárólag közöljék vele. 14 A szorgos búvárkodás nem rekedt meg ezen a ponton, hiszen már 1900-ra sikerült sajtó alá rendeznie újabb eredményeit, de a megjelentetés magas költségéhez megfelelő forrás után kellett néznie. Vis vármegye akkori első embere, Reiszig Ede sietett a segítségére, körlevelében ajánlotta főispántársainak támogatás végett Somogyi összeállítását: „...s hogy a mü egy egész ezredév főispánjait tartalmazza, s igy egy teljes egészet képezzen, az Árpád korszaktól kezdve 1900-ig fogja minden egyes megyére nézve a főispánokat magában foglalni. Kétségtelen tehát, hogy ezen mü tudományos irányánál fogva és közigazgatás történeti szempontból is nagy fontossággal bir." Reiszig mindjárt két példány előfizetésére szólított fel, egyet-egyet a saját, illetve a vármegyei levéltár számára. 15 A kiadvány végül 1902-ben jelenhetett meg Magyarország főispánjainak története címen. A szerzőt - saját bevallása szerint - a közönség nagyfokú érdeklődése és a felmerülő hiányok, pontatlanságok korrigálásának vágya ösztökélte a második kötet megírására. Elhivatottságát csak fokozta, hogy az első könyv az uralkodónál is kedvező fogadtatásra talált, legfelsőbb írásbeli elismerésben részesült érte. 16 A millenniummal köszöntött be a megyei monográfiaírás igazi virágkora. A törvényhatóságok múlt iránti fokozott érdeklődése hívta életre az önálló megyetörténeteket, amelyek közös jellemzője, hogy az egyes kötetekbe többségében archontológiai fejezetet is beiktattak. A Borovszky Samu nevével fémjelzett Magyarország vármegyéi és városai címet viselő sorozat hasonlóképpen kitért a megyebeli tisztviselőkre. A vállalkozásnak csak a Szatmár megyét taglaló darabja lépett túl a fő- és alispánokon, országgyűlési követeken, a többi kötet még az ablegatusokat sem feltétlenül adta meg. 17 A XIX-XX. század fordulóján észrevehetően megélénkült a kifejezetten a középkorra irányuló megyei archontológiai vizsgálódás. A szóba kerülő művek élére kívánkozik Csánki Dezső Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című műve, amely öt kötetben (1890-1913) szól egyebek mellett a megyék ispánjairól, várnagyairól, diétái követeiről, valamint a birtokos családoknál megemlít néhány alispánt is. ^íértner Mór 1906-1907-ben az Anjoukor méltóságviselőiről cikkezett a Történelmi Tár hasábjain. A teljességre való törekvés jegyében a tisztikar addig elhanyagolt tisztségviselőire (szolgabíró, esküdt, várnagy) is kiterjesztette az adatgyűjtést, egyben a méltóság betöltésének hóra, napra lebontott meghatározását is feladatának tekintette. A munka értékét növeli a felhasznált források pontos közlése. Kisebb szünet után, 1929-ben jelent meg Holub József Zala, 1938-ban pedig Bártfai Szabó László Pest megye 14 Somogyi, 1889.V 0 Vfl-VIIL p.; BMLIV B. 407. b.. IV110/1888. 15 BML IV B. 401. b. 293/1900 Reiszig Ede Szombathely, 1900. febr. 20-i levele a vármegyei főispánhoz. 16 Somogyi, 1902. Előszó [számozatlan lap] 17 Havassy, 1987. 29-30. p.; Fallenbüchl, 1986. 130. p. 10
