Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

2. A Körös-vidék a középkorban.

kon, de nincs a Hármas-Körös partvidékén sem. A malomgátak által okozott árvizekről szintén nem szólnak a források. Békésen a középkorban két malom volt, melyek közül a kisebbet Szent Pálról nevezték el. Csökmőn a Csáky-család részesült 1496-ban az itteni malom jövedelméből, 1511-ben Doboz határában a Fok vize a gyulai plébános egyik malmát hajtotta.

32 Gyulán az oklevelekben 1404 óta szerepelnek a malmok. Ezek közül néhány a Várhoz tartozott, és így fenntartásukat, a malomcsatornák tisztítását a lakosság kötelességévé tették.

33 A forrásokból ismeretes, hogy Vésztőn a Sebes-Körös 1383-ban malmot hajtott, és már 1350-ben működött egy a közeli Mágorban is.

34 Okány faluban 1458-ban említenek először malmot a Körösön és az oklevelekben szó van egy másik megépítéséről is a Körös egyik mellékágán.

35 Szeghalomban 1258-ban, Püspökinél a Fehér-Körösön 1261-ben volt malom, és a 15. században, 1458-ban említik a zsadányi, 1467-ben a tárcsái berendezéseket.

36 Az ivóvíz elnyerésére eleinte kétségtelenül maguk a folyóvizek szolgáltak, ezért a kutakra vonatkozó adatok csak későn fordulnak elő az oklevelekben. Az első kútnevek a Mezőségben bukkannak fel, illetve e tájék Körös felé lejtő peremén. Az utóbbi jelenségnek bizonyára nyomós oka lehetett, de magyarázatát nem tudjuk. 1394-ben „egy öreg kút" fordul elő Királyi határában, és egy másik, hasonlóképpen régi a Horgasér közelében.

37 Ez arra utal, hogy legkönnyebben a kiszáradt folyómedrek fenekén ásott kutakból lehetett vízhez jutni. A török kor előtt mindössze Gyulán tudunk fürdőkről, és csak a 16. századból. A város területén felbukkanó melegforrásokat ettől az időtől hasznosították, de magát a fürdőkultúrát a törökök fejlesztették ki Gyula mellett Pankotán, Váradon, Jenőn is.