Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

3. Vízrajz és gazdálkodás a szabályozások előtt

3. fejezet A KÖRÖS-VIDÉK VÍZRAJZI KÉPE A SZABÁLYOZÁSOK ELŐTT (A Körös-völgy a 17-18. században. Vízrajzi, topográfiai leírások vidékünkről és ezek megállapításai. Huszár Mátyás felmérésének vízrajzi tanulságai. Helynevek az egykori térképeken. Betelepülés, birtokviszonyok. Az ártéri gazdálkodás nyomai a 18. század végén és a 19. század első felében (gyűjtögetés, halászat, fa úszta tás, malomvízhasználat, főbb művelési ágak). Ha vidékünk vízrajzi állapotát akarjuk a szabályozást megelőző évszázadban rögzíteni, nehéz feladat előtt állunk. A régebbi és újabb térképek összehasonlításából ugyanis a mai állapottól helyenként igen nagy eltérések láthatók. A 26 ezer km

2-es vízgyűjtőből 16400 km

2-t érintett közvetlenül a szabályozási munka, mely megváltoztatta a folyók vízjárását és egyúttal az itt élő lakosság gazdálkodását, életmódját is. 200 évvel ezelőtt a régi Berettyó még Berettyóújfalu és Bucsa érintésével Mezőtúrnál torkollott a Sebes-, Fehér-, Fekete-Körös vizét szállító folyóágyba. A Sebes-Körös beleveszett a Kis-Sárrét mocsarába, a túlfolyás pedig Köröstarcsa környékén érte el a befogadót, a Békésnél egyesült Fehér- és Fekete-Köröst.

1 Az egyes folyószakaszokat nemcsak a középkorban, hanem még a következő évszázadokban is különféleképpen nevezték. A Békés-Köröstarcsa közti szakasz volt a 17-18. században a Kettős-Körös, melyet EgyesültKörösnek is hívtak, sőt a források egy részében a Fekete-Körös folytatásaként is előfordul. Hármas-Körös a Sebes-, Fehér-, Fekete-Körös közös folyóágya volt, majd Nagy-Körösnek legtöbbször a Berettyót is szállító alsó szakaszt nevezték, de itt is találkozunk Egyes ült-Körös elnevezéssel.

2 A Kis-Sárrétnek egykor Sebes-Körös Sárrétje, a Nagy-Sárrétnek Berettyó Sárrétje volt a hivatalos neve,

3 és alakjukban, írásmódjukban gyakran változtak a kisebb vízfolyások, erek, patakok nevei is. Különösen vonatkozik ez az időszakos vízfolyásokra, illetőleg a vegyes lakosságú (magyar és román) Arad megye folyóira és patakjaira. A 18. századi térképeken jól látszanak az előző, viharos évszázadokban végrehajtott építkezések nyomai, melyek vidékünk vízrajzát is befolyásolták. Az árvizek ellen épített kezdetleges védművek ellenséges támadáskor