Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

9. Szabályozások 1836-tól a polgári forradalomig

volna. Ennek kiépítésére nem kerüli sor. Kelet-nyugat irányban viszont már 1839-ben megépítették a Makkodi-csatornát, melyet 1842-ben Nádudvar széléig meghosszabbítottak. Elzárták a fokokat, majd Herrich 1844-ben megtervezte a Ma kkodi-csa torna mellékcsatornáit. Ebben az évben kezdték ásni a Futa ki-csatornát, mely a Kék-Kállóból táplálkozó ér medrében haladt.

45 A két keresztirányú csatorna nem töltötte be célját, mert a feliszapolódott Hortobágv-meder nem vitte le a vizet. Sőt, ha a Tisza megáradt, és az árvíz benyomult a Hortobágyba, a Makkodi-csatorna is visszafelé folyt, és a két folyó árvízét a község felé szállította. A Hortobágy-csatorna tervezésekor ezért szerettek volna elérni a keresztcsatornákig, hogy a probléma megszűnjék, és minél nagyobb legyen a lecsapolt terület. Péter Imre tervének elbírálására Beszédes Józsefet kérték lel, aki 1844ben elutasította a javaslatot. Saját elképzelésén kívül a javasolt mellékcsatornákat nem tartotta fontosnak, és azzal érveli, hogy a Berettyó szabályozását - az előbb ismertetett - más módon fogják megoldani.

46 E véleményével Beszédes szembekerült az itteni érdekeltekkel is, és 1845-től fokozatosan elszigetelődött. Arad megyébe ment, ahol csak a Fehér-Körössel és a malomcsatornával kellett foglalkoznia. Itt dolgozott 1852-ig, amikor hivatalát fia vette át. Beszédes József működését a szakirodalom általában igen pozitívan ítéli meg, szemben a korabeli bírálatokkal, Vásárhelyi és a Vízi és Építészeti Főigazgatóság véleményével. Nem feladatunk, hogy egész munkásságát értékeljük, csupán körösi tevékenységéről szólunk néhány szót. Pozitív volt Arad megyei működése, ahogyan a Fehér-Körös vizét két ágon, a malomcsatornán és a főmederben kívánta levezetni. Helyesen ismerte fel, hogy a kanyarulatok megszüntetését következetesen, nagyszámú átvágással kell végrehajtani, mert az összefüggéstelenül ásott új meder nem fejlődik rendesen. Problémát jelentett, hogy sem az érdekeltekkel, sem műszaki főnökeivel nem tudott szót érteni. A mérés, számolás gyenge oldalai közé tartozott, ezért a Vízi és Építészeti Főigazgatóság mappációkban felnőtt vezetői még helyes elemekel tartalmazó terveit is fantázia-szüleményeknek tekintették, mert azok adatokkal nem voltak alátámasztva. Ezért választott olyan megoldást, hogy eltekintelt az engedélyeztetéstől, felsőbb jóváhagyástól még olyan esetekben is, ha a terveknek helyben is voltak ellenzői. Az ellenzés alapjaiban a szabályozási munka céljának megítéléséből fakadt. Beszédes fő célja az volt, hogy a vízfolyások szolgálják a közlekedés és iparűzés, utóbbin belül a malmok érdekeit. A mocsarak lecsapolása nem a termőföld szempontjából volt fontos számára, hanem azért, hogy a ki-