Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

9. Szabályozások 1836-tól a polgári forradalomig

sebb folyókba minél több víz kerüljön. Védtöltések azért nem épültek, mert az árvizi meder kialakításának a víziközlekedés szempontjából nem volt jelentősége, másrészt a töltések akadályozták a vontatást, és mint említettük, nehézségek támadtak a medrek tisztításánál is. Hogy a környező szántók, rétek víz alá kerültek, az nem volt számára különösebben gond, és jellemző volt Beszédes mentalitására a lunkai panaszokra adott - idézett - válasz is, miszerint, ha nem tetszik az árvizet hozó új meder, építsék fel az elmosott házakat odébb. A polgári forradalom előtti években azonban, amikor a liberális erők a jobbágyság felszabadítását, a jobb gazdálkodás érdekében a feudális birtokstruktúra megszüntetését követelték, a Körösvidéken sem az ország-világot összekötő „hajókáznató-csatornák"

47 létesítése volt a főcél, hanem a termőföld védelme és a mocsarak meghódítása. E célokat sokkal tudatosabban követte Bodoky Károly, aki ugyan csak Békés megye helyi mérnöke volt, de 1845-ben őt fogadta el a Körösszabályozás vezetőjének valamennyi vármegye közgyűlése és a Széchenyi által vezetett közlekedési bizottmány. 1845-ben a Hortobágy és a/tíszadobi elzárás ügye - most már az általános Tisza-szabályozás részeként - újra napirendre került. Kamőczv Gábort, az egyik Tisza-térképezési mérnököt kérték fel, írja össze a Hortobágy elöntéseit. Megállapításai szerint Kunmadarason 5000, Püspökladányban 28 700, Ecseg pusztán 24 000, Bucsán 23 500, Szerepen 16 000, Karcagon 800010 000 hold került víz alá, és voltak károk Debrecenben, Hajdúböszörményben, Balmazújvárosban, HAjdúszoboszlón, Nádudvaron is, bár ezek nemcsak a Hortobáeyból származtak.

48 Bár a törvényhozás 1836-ban és 1840-ben is foglalkozott a vízszabályozás és a társulatok ügyeivel (1836:36. te, 1840:10. te), az alföldi vizek rendezése csak 1845 nyarán vett új fordulatot. Széchenyi, mint a közlekedési bizottmány elnöke bejárta a Tisza-vidéket, és agitációs munkája nyomán sorra alakultak a vízszabályozó társulatok. 1845. októberi 9-én Tiszadobon a szabolcsi, bihari, borsodi érdekeltek a Nagykun kerület, Hajdú kerület és Debrecen képviselőinek részvételével közös ülést tartottak. A bihariak felvetették, hogy a Tisza szabályozása fog-e vonatkozni a mellékfolyókra is, nevezetesen a Körösökre és a Berettyóra. Vásárhelyi - mint a munka vezető mérnöke - azt válaszolta, hogy igen, de ezekről a folyókról nincsenek elfogadott tervek. A tiszai munkálatok során a mellékfolyók alsó szakaszait kívánták szabályozni, ameddig a Tisza visszaduzzasztó hatása érezhető volt. A felsőbb folyószakaszokkal kapcsolatban javasolták, alakuljanak itt a törvényhatóságok felügyelete alatt vízszabályozó társulatok, és ezek tartsanak kapcsolatot a tiszai szervezetekkel.

49 1845. október 12-én a Törökszentmiklósi Társulat ülésén Heves, Pest, Békés megye, a Jászkun I-t ->