Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

7. Vízszabályozás a Körösök felmérése után (1824-1831)

Fehér-Körös Fekete-Körös Gyepes Sebes-Körös Nagy-Körös 6,84 km töltés 28,13 km töltés 1,69 km töltés 33,39 km töltés 22,01 km töltés 92,06 km töltés 15,45 km csatorna 0,86 km csatorna 16,31 km csatorna 1825-ben Bodoky jelentős munkája volt Békés megye bevezetőben is említett vízrajzi leírásának elkészítése,

8 mely a kötelezően előírt adatok mellett a lakosság életére vonatkozó megfigyeléseket is tartalmaz. A vízrajzi adatokat a korábbi felmérésekből vette, azokat viszont kapcsolatba hozta gazdasági kérdésekkel (pl. hajózás, fa úszta tás, kereskedelem lehetősége, folyómenti helységek, vásárok stb.). A Fekete-Körös útját Anttól, a Kettős-, Hármas-és Nagy-Körösön keresztül a Tiszáig végigkíséri. Mellékfolyói közül a Fekete-eret, Büngösdöt, Fehér-Köröst, Sebes-Köröst, Beretytyót említi meg. A helységek közül kiemeli Remeteháza pusztát, ahol a Fehér-Körösbe vezető csatorna indult, és az itt épült országút, a csatorna hídján át szintén jelentős forgalmi tényező volt. Békésen, Szarvason országos és hetivásárok voltak, Köröstarcsán pedig a földművelés mellett a halászat biztosított a lakosság számára jövedelmet, amit a bíró felügyelete alatt sajátos szervezetben folytattak. Híd a Körösön Szarvasnál és Gyománál, révátkelés Endrődnél és Öcsödnél volt. A Fekete-Körös első szintezésére 1805-ben, vízrajzi felmérésére 1820-1821 -ben került sor. A folyót az alsó szakaszon nádasok kísérték, Gyoma környékén árvízkor általában 1500 magyar hold került víz alá. A folyó Békés megyében árvízkor és közepes vízállásnál hajózható, tutajozható, lápokkal vagy egyéb módon egészen a Tiszáig járható volt, azon keresztül pedig Szegedig lehetett eljutni a tűzi- és épületfával, ami Arad és Bihar megyéből származott. Kosárfonásra alkalmas, vékonyabb fát is szállítottak, aminek szintén jó piaca volt. A Fehér-Körös Várinál érte el Békés megyét. Két fontos várost érintett: Gyulát és Békést, mindkettő vásártartási joggal rendelkezett. Gyulánál két ágra szakadt, és körbefogta a települést. Árvíz alkalmával csak csónakokkal lehetett közlekedni. Ilyenkor azonban tűzi- és épületfát hoztak Békés és Arad megyéből, Békés és Gyula városokba. A folyópartot állandóan tisztítani kellett a fáktól, de így is sok volt a lefolyási akadály, melyek miatt a víz időnként kitört, és úrbéres területeket öntött el. Vízrajzi felmérésre itt 1821-ben került sor. Összesen