Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

7. Vízszabályozás a Körösök felmérése után (1824-1831)

A Sebes-Körös már Bihar megyében elveszett a Kis-Sárrét mocsarában, amely Kornádi tói Vésztőig és Szeghalomig tartott. Emberi erővel kiásták a Tekerőt, mely a Nyomott-fokon keresztül találkozott a Körös régi ágyával, majd Szeghalomig eljutva az Ördögárokba folyt, végül Körösladánynál a Hármas-Körösbe. Bodoky véleménye szerint a mocsár lecsapolását a megyék összefogásával kellett volna végrehajtani. A mocsár hasznot hozott a helyi lakosságnak, mert ott nádat, kosárfonáshoz alkalmas vesszőket lehet nyerni, amivel Cyomán, Endrődön, Mezőtúron, Szarvason kereskedhettek. A halászok csónakjain és a lápi emberek ladikjain kívül egyéb hajózási lehetőség nem volt. A mocsár felmérésére 1820-ban került először sor. A Berettyót a leírás csak megemlíti, itt nem volt felmérés, így a vízrajzi adatok sem álltak Bodoky rendelkezésére.

9 Huszár Mátyás 1823-ban készült szabályozási tervét a helytartótanács valamint a Vízi és Építészeti Főigazgatóság elég közönyösen fogadta. A felmérési eredményeket megbízhatónak tartották, a mappádét helyeselték, azonban a szabályozási tervvel évekig nem foglalkoztak. Ennek egyik oka az volt, hogy a Duna-mappáció sürgőssé vált, és Huszáron kívül nem volt mérnök, akire a feladatot rá lehetett volna bízni. Másrészt 1824-ben meghalt Vay Miklós, egyelőre nem volt vízszabályozási biztos a Körösvidéken, aki a munkát sürgette volna. 1825-ben a Vízi és Építészeti Főigazgatóság elismerte Huszár munkájának jelentőségét, de felvetette a kérdést, érdemes-e csatornákat ásni ezen a vidéken, ilyen méretekben, hiszen a lakosság gyér, a munkához nincs anyagi fedezet, és tulajdonképpen munkás sincs, aki az ásást végrehajtsa. Az udvari építési tanács (Hofbauamt) véleménye megegyezett a magyar Építészeti Főigazgatóságéval: ők is inkább gátak építését, a kiszakadások eltömését javasolták, a költségekről pedig az volt a véleményük, hogy ezek biztosítására társulatot kellene létrehozni.

10 1828 nyarán a helytartótanács Zichy Ferencet nevezte ki királyi biztosnak, aki a sikerrel végrehajtott sárvízi munkáknál hasonló feladatot látott el. Munkáját nagyon komolyan vette, és már 1828 szeptemberében műszaki segítséget kért a Vízi és Építészeti Főigazgatóságtól. Kérte, hogy a vízrendszer bonyolultsága, az érdekek ellentéte miatt maga a főigazgató, vagy helyettese, Lechner József vegyen részt az érdemi tanácskozásokon, mielőbb gondoskodjanak a Körösnél állandó mérnökről, és az érdekelteket minél szélesebb körben vonják be." 1829-ben Lechner azonnal intézkedett a műszaki irányítással kapcsolatban: Huszár Mátyás visszakerült Nagyváradra, tőle a Duna-mappációt Vásárhelyi Pál vette át. Második mérnöknek a Köröshöz Vargha János gyakornokot helyezték.

12