Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

7. Vízszabályozás a Körösök felmérése után (1824-1831)

7. fejezet VÍZSZABÁLYOZÁS A KÖRÖSÖK FELMÉRÉSE UTÁN (1824-1831) (Útépítéssel összefüggő vízimunkálatok. Az egyéb szabályozások leállítása az egységes terv jóváhagyásáig. Bodoky Mihály 1825. évi vízrajzi leírása. Huszár szabályozási tervének sorsa a hivatalok útvesztőiben. Zichy Ferenc királyi biztos kinevezése 1828-ban. Huszár Mátyás és Vargha János a Körösöknél. Az 1829. évi helyszíni bejárás. Szabályozási gyűlés 1829 szeptemberében Váradolasziban, ennek határozatai. Az 1830-as árvíz a Körösvölgyben. Huszár Mátyás eltávolítása.) 1824- 1829 között a Körös-vidéken a vízimunkálatokat a három érdekelt megye: Arad, Békés és Bihar mérnökei irányították; ezekben az években, mint jeleztük, igen kevés előrelépés történt. Aradban Glatz János, Biharban Szász József, Békésben náluk jelentősebb személyiség, a már többször említett Bodoky Mihály töltötte be ezt a tisztet. A vármegyei mérnökök feladata ebben az időszakban elsődlegesen az útépítés és a középületek fenntartása volt, a vízszabályozásra kevesebb gondot fordítottak. A szabályozási tervek olykor keresztezhették az útépítési elképzeléseket, így a két munka szembe is kerülhetett egymással. Bodoky 1816. évi javaslatánál láttuk, hogy a hajózás érdekeit és az árvizek tarozását szolgáló békési csatornák veszélyeztették a vármegyei utakat, és az esetek jó részében csak olyan vízszabályozást segítettek elő, mely az utak állapotát nem rontotta. A Hármas- és Nagy-Körös mellett töltésen haladt az országút, melyet még 1818-ban építettek. Bodoky 1822-ben térképet készített róla, hogy meg tudják erősíteni. 1820 körül egyes folyószakaszokon az út töltésén kívül egyéb árvízvédelmi gátak is épültek. Ezekkel elzártak egyes fokokat, nem kis vitát okozva egyes települések és birtokosok között. 1825- től elsősorban Gyula környékén folytak munkálatok. Eltömték a Szent Pál ere nevű kiágazást, felszedték a rajta keresztül ívelő hidat, és az út számára töltést létesítettek. Felemelték a Kálló-árok partját, ami szintén út védelmét szolgálta. Betömték a remeteházi hídnál a Hajósutat, és ezzel a Fehér- és Fekete-Körös között e ponton megszűnt az összeköttetés. E megoldás azonban nem bizonyult véglegesnek, mert a gyulai fakereske-