Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

6. Vízrajzi felmérés Huszár Mátyás irányításával (1818-1824)

szokásos vízhozam befogadására sem alkalmas. Alsó szakaszán széles, sík területre kiáradva mocsarakat hoz létre. Vízrajzi helyzete és az egyéb körülmények azt bizonyítják, hogy csak rövid ideig folyik jelenlegi medrében. A mostani helyzet olyan súlyos, hogy még a lehetséges eszközökkel sem lehet rajta javítani." Tamásdától Gyuláig az egyesült Fekete- és Fehér-Körös partjaira 200-250 m távolságban töltéseket tervezett. Szana-foktól új medret javasolt, mely az Itce-éren keresztül a gyulai szőlőskertek alatt viszont a Fehér-Körös elhagyott medrébe vezetett volna. Ezzel meg kívánta szüntetni a Fekete-Körös Szana-fok és Békés közti elmocsarasodott szakaszát, az itteni patakok vizét pedig - közös csatornán - a főágban vezette volna.

28 Huszár Mátyás tervezetében összességében olyan alapelveket fektetett le, melyek a Körös-szabályozás menetét évtizedekre meghatározták. Vízrajzi leírásával megfelelő kiindulási alapot biztosított. Csupán egy lényeges adatsor hiányzik az összeállításból, a vízhozamok megállapítása. Szabályozási javaslatából a két mocsár lecsapolására vonatkozó elképzeléseket a legkorszerűbb tervezés sem tudta módosítani, azokat eredeti formájában végrehajtották. Az egyes folyószakaszokon lényegesen több átvágást emeltek ki, mint amelyeket Huszár Mátyás javasolt, és hosszabb, összefüggő töltéseket emeltek. A terv és a végleges megoldás között a legnagyobb eltérés a Fehér-Körös szabályozásában, a Fehér- és Fekete-Körös torkolatának rendezésében volt.

29 1824-ben Huszár Mátyást a Duna-mappációhoz helyezték, és csak öt év múlva folytathatta még rövid ideig a Körös-vidéken megkezdett nagy munkáját.