Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

6. Vízrajzi felmérés Huszár Mátyás irányításával (1818-1824)

évvel ezelőtt létesítettek, hogv a víz lefolyásat biztosítsák. Ilyen szabályos helyzetű csatorna található a mocsár kezdetén, amely azt magával a Sebes-Körös főágával köti össze.

22 A következő csatornát Tóti pusztán, a mocsárnak megfelelő szélességben ásták ki, de mivel a folyó ellenkező irányú, ez csak a víz szétterülését tette lehetővé: így a mocsár még meg is növekedett.

23 A harmadik csatorna, az előzőkhöz nem kapcsolódva a Ha Iád-ér vizét Vésztő felé vezeti."

24 Ezután Huszár az okányi ásásokat ismerteti, majd így folytatja: „Eltekintve attól a védőgáttól, amelyet csatornaásás alkalmával a vizek összefolyása ellen emeltek, egyéb, a célnak megfelelő létesítmény nincs. A magánkezdeményezéseket e téren törvényes felügyelet alá kellett volna helyezni. Több csatornát ugyanis nem a célnak megfelelően vonalaztak, mindenütt hiányzik az összeköttetés, a viszonyoknak megfelelő szélesség és mélység, sőt azok nem is a szilárd talajba vannak bevájva. E vidéken azonban nem lehet elképzelni, hogy a lerohanó víz a medret kimélyítené."

25 A Fekete-Körös esése Huszár Mátyás mérése szerint Kisházától Talpasig 622 mm/km, Talpastól Tamásdáig 208 mm/km, Tamásdától Békésig 84 mm/km volt. Árvíz alkalmával a legnagyobb víz 3-4 m-t emelkedett a legkisebb vízálláshoz képest, az áradás 4-7 napig tartott, az apadás pedig 3 és 30 nap között - szakaszonként különböző időt vett igénybe. Lefolyása a betorkolló patakoktól függött. A legnagyobb veszélyt - mint már említettük - a Tőz okozta, mely magával hozta a Fehér-Körös árvizét is. A szabályozás során, melyet Huszár Mátyás sikeresnek ítélt, törekedtek az egyes kiszakadások elzárására, és eredményesen fejezték be a Fekete-Körös tisztítását.

26 Helyes volt szerinte a töltések építése és a csatornák ásása is, melyekről a következőket írta: „A folyó mentén ásott csatornák részben az árvíz levezetésére, részben csónakközlekedésre és tutajozásra szolgálnak. Megyer puszta mellett az árvizek szétterjedését gátak akadályozzák meg, így előfordul, hogy míg a töltések külső oldalát veszteglő árvíz mossa, azokon belül kalászosokat lehet találni. A Körösök szabályozásának e példája azt mutatja, hogy már egyesek nagy szorgalmával is sok mindent el lehet érni, ha pedig az erőket a közös cél érdekében egyesítik, természetesen az ilyen munka is könnyebben megy."

27