Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

6. Vízrajzi felmérés Huszár Mátyás irányításával (1818-1824)

Huszár mérései szerint a Fehér-Körös esése Butyintól Borosjenőig 416 mm/km, Borosjenő alatt 215 mm/km volt. Rendkívüli árvíz 15 évenként szokott lenni, amikor a víz szintje a legkisebb vízálláshoz képest 4 m-rel magasabb. A szokásos árvíz 1 m-rel emeli fel a vízszintet és évenként többször szokott megismétlődni. Az árvizek fő okozóinak Huszár a malmokat tartotta, melyek - mint az 1825. évi összesítésből is látszik, a Körösvidéken itt épültek a folyó hosszához képest a legnagyobb számban. Elismerte az eddigi munkálatok eredményeit, elsősorban a Csabai-csatornánál, melyet az eredeti célok mellett ebben az időben már öntözésre is használták. A vízrajzi leíráshoz Huszár Mátyás szabályozási tervet is csatolt, melyben a munkálatok általános alapelveit és a végrehajtásnak konkrét módját foglalta össze. Első alapelvként jelölte meg a víz lefolyását akadályozó malmok megszüntetését és a folyómedrek kitisztítását. Azokat a mellékágakat, melyeken nem csatornák haladtak keresztül, hanem rajtuk csak az árvíz tört utat, elzárásra javasolta. Tervezte a hidak kiszélesítését, a feliszapolódott torkolatok kibővítését. Kérte, hogy a csatornák a lecsapolásra kijelölt terület legmélyebb részén haladjanak, ássák ki azokat teljes szelvénnyel, ha nincs remény arra, hogy a víz maga is bővíteni fogja a medret. A folyók szabályozásánál törekedjenek olyan mederszelvények kialakítására, melyek a környék vizeit is le tudják vezetni. Ha ez kotrással nem érhető el, magasítsák fel a partokat. A véd töltéseket szilárd anyagból, a medertől megfelelő távolságban és a legnagyobb víznél magasabban építsék, mivel számítani lehet a hullámverésre is. Az egyes folyókat illetően Huszár Mátyás nem kívánt a Tiszával foglalkozni, itt csupán javasolta, végezzenek rendszeres kotrási munkákat, melynek érdekében hozzanak létre állandó műszaki szervezetet. Mivel a Nagy-Körösnél jelentős volt a visszaduzzasztás, Huszár Mátyás erős, nagyobb szelvényű töltések építését kérte, széles hullámtér meghagyásával. A töltéseket a Sebes-Körös torkolatáig 379 m, felette 246 m távolságban tervezte. A bal oldali töltések Tés pusztáig, a jobb oldaliak Szelevény és Bökény pusztáig haladtak volna, és mindkét parton annyira kellett megközelíteniük a Tiszát, hogy idővel a tiszai töltésekbe beköthetők legyenek. Az Öcsöd-Mezőberény közti Körös-szakaszon hét átvágást javasolt, és végül ő is kérte a Hortobágy valamint az Árkus-ér elzárását, ahogyan azt a Mirhó-fokkal tették. A Berettyó szabályozásával kapcsolatban Huszár fő teendőnek a Tisza és a Sebes-Körös árvizeinek kirekesztését, az összes fokok és kiszakadások elzárását tartotta. A Nagy-Sárrét lecsapolására Bakonszeg és Szeghalom között Zsáka, Veszély, Berza, Csökmő érintésével a folyónak új medret