Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

6. Vízrajzi felmérés Huszár Mátyás irányításával (1818-1824)

3. mikor van évente a legnagyobb víz; 4. ez milyen gyorsan süllyed le a normális szintre; 5. milyen irányból jön az árvíz és merre halad; 6. milyen anyagból áll a folyó medre; 7. milyen a hordalék a parton; 8. hol vannak partszakadások árvíz alkalmával; 9. milyen fokok és csatornák vannak a folyón; 10. hol a legszélesebb a meder; 11. milyen építmények vannak a folyón; 12. az árvíz milyen kiszáradt árkokat, elhagyott folyómedreket szokott megtölteni; 13. milyen malmok vannak; 14. milyen a folyó iránya, hol vannak kanyarulatok; 15. milyen a torkolatló. mekkora volt a legkisebb víz emberemlékezet óta, és lehet-e kisvíznél hajózni; 17. milyen a főfolyó visszaduzzasztó hatása a mellékfolyókra; 18. vannak-e gázlók; be szokott-e fagyni a folyó és milyenek a jégviszonyok.

21 Vízrajzi leírásában Huszár először a Tiszával foglalkozott. Megállapította, hogy a Körössel kapcsolatos Abád - Szeged közti szakaszon esése mindössze 21 mm volt km-ként. Ilyen csekély esésű folyó - állapította meg - nem tudta medrét kimélyíteni ahhoz, hogy a nagy vizet megfelelően elszállítsa, ezért keletkeztek az árvizek. A tiszai árvíz tavasszal és ősszel szokott rendszeresen előfordulni, melynek során a vízállás a legkisebb vízhez viszonyítva 5 m-rel emelkedik. Az emelkedés a tetőzésig általában egy hónapig tart, az apadás két hónapot vesz igénybe. A betorkolló folyók közül a Maros okozott visszaduzzasztást, ami egészen Cibakházáig érezhető. A Nagy-Körössel ilyen probléma nem volt, mert annak nagy vize - Huszár szerint - megoszlott a különböző folyóágak között (Veker, Kórógy, Kurca). Ennek figyelembevételével a szabályozási tervek közül Vay elképzelését tartotta a legalkalmasabbnak. A Nagy-Körös relatív esése a felmérés idején 24 mm/km, alig valamivel volt több, mint a Tiszáé, melynek visszaduzzasztó hatása igen intenzíven, egészen Békésig érződött. Az áradás a felső szakaszon 14 napig tartott, az alsón ennél hosszabb időt vett igénybe. A folyó három-négy napig nem változtatta meg szintjét, ami hat méterrel volt magasabb a legkisebb vízállásnál.-A tavaszi árvíz veszélyesebb volt, mint az őszi, és 25 évenként rendkívüli árvíz is előfordult. A szabályozás nyomai 1823-ban csak a Veker